Régi nagy vágyam volt, hogy Spanyolországban dolgozhassak. Barátnőmtől sokat hallottam a del REY International-ról, mivel általa tudott kimenni Franciaországban. Mindig örömmel gondolt vissza a kint töltött időre, mesélte, gyakran lát új lehetőségeket a Facebook oldalukon, többek között spanyol nyelvterületre is lehet menni. Tetszikeltem.
Még ma is emlékszem arra a februári estére, amikor megláttam a Facebook-on a del REY International legújabb spanyolországi pozícióit március 1-jei kezdéssel. Nagyot dobbant a szívem, és rögtön rá is kattintottam a „bővebben” fülecskére. Aznap este nem sokat aludtam,csak olvasgattam a del REY International-ról, a lehetőségekről. Reggelre meg is hoztam a döntést, március elsejétől a Kanári-szigeten fogok dolgozni.
Annyira magabiztos voltam, hogy fel se merült bennem, hogy nem így lesz. Még munka előtt gyorsan elküldtem a jelentkezésemet, majd kezdődött is az aznapi robot. Este, ahogy haza értem, már eszembe se volt ez a dolog, az aznapi munka túlságosan leszívott. Reflexszerűen megnyitottam az üzeneteimet, ahol látom, hogy Judit írt nekem. Hirtelen minden fáradtságom elszállt, és izgatottan nyitottam meg a levelet.
Egy állásajánlat volt benne, szobalánynak, mivel azt a pozíciót pályáztam meg. Nagyon boldog voltam, rögtön el is fogadtam, visszaküldtem a szükséges dokumentumokat. Majd egy hét hosszas hallgatás következett, ekkor még mindig csak február közepe volt, nem tudtam hova tenni a dolgokat, mivel a szerződésre vártam. Nem sokkal később hívásom volt egy 20-as számról. Judit volt, aki elmagyarázta a hosszas várakozás okát, és tájékoztatott a fejleményekről; a hotel meggondolta magát és egy felszolgálói állást kínálnának nekem, mivel beszélek spanyolul.
Megijedtem, hisz semmi vendéglátós tapasztalatom nem volt, ráadásul ügyetlennek is tartottam magam. Elmondtam Juditnak a pincérséggel szembeni aggályaimat, aki kedvesen megnyugtatott, hogy ott nem a klasszikus értelemben vett pincérségről van szó, mivel svéd asztalos étteremben dolgoznék, ahol asztalokat kellene terítenem, tányérokat és poharakat leszedni, ha szükséges asztalterítőt cserélni.
Egy kicsit megnyugodtam, de fél órás gondolkodási időt kértem tőle. Alaposan átgondoltam mindent, hisz én egy könnyed, vendégek nélküli posztot akartam, ehelyett egy teljesen másikkal találtam szembe magamat. Végül döntöttem, vállalom! Tovább folytatódott az ügyintézésem, és innentől kezdve nagyon felgyorsultak már az események. Rengeteg mindent kellett intézni, köztük a repülőjegy foglalást is.
Ahogy ilyenkor lenni szokott, a kedvezőbb árfekvéseket keresik az emberek, nos én is így tettem,mivel február 28-ra dupla annyiba került volna az utazás, mint két nappal előtte. Felhívtam Juditot, hogy megoldható lenne-e a hotel részéről, hogy február 28-a helyett, már 26-án ott lennék? Segítőkész volt, mondta, hogy rákérdez. Semmi gond sem volt vele, vettem máris a repjegyet február 26-ra. Reggel 6-kor szálltam fel, berlini átszállással mentem, és délután 2 óra pár perckor landolt a gépem Lanzarote szigetén.
Annál nincs jobb érzés, amikor a hideg télből megérkezel a kellemes tavaszi, napsütötte szeles környezetbe. Ahogy leszálltam a gépről tudtam, jó helyen vagyok. Az érkezési oldalon transfer várt engem, ami egyenesen a „fő” hotelig vitt (ugyanis Playa Blanca-n 3 hotele van a HL-nek). Utam során megdöbbentő volt látni azt a kopárságot, ami a vulkanikus szigeten van. Nem láttam mást csak fekete kavicsokat, homok és agyag színű földet, és rengeteg fehér házat. Kezdetben hiányoltam a fákat, a zöldet, amit kárpótolt később az óceán, a vulkánok és Fuerteventura látványa.
Megérkeztem a hotelbe, bementem a recepcióra, elmondtam ki vagyok és az ilyenkor szokásos dolgokat, majd a recepciós kis türelmet kért, és elment szólni az illetékesnek. Egy másik hölgy társaságában jött vissza, aki nagyon szimpatikusnak tűnt. Megkért, hogy kövessem. Általános ügyintézés volt, szinte csak formaiság az egész, majd átkerültem egy másik ügyintézőhöz, aki elvitt a közelben lévő szállásomra és a hotelbe, ahol dolgozni fogok.
Minden új volt és hihetetlen. Olyan sok új inger ért akkor engem rövid idő leforgása alatt, hogy hirtelenjében fel sem tudtam fogni mindazt.
Amikor a közös szállásra érkeztem, még javában folytak a délutáni műszakok, így utólagosan visszagondolva furcsa, hogy- senkivel sem találkoztam még akkor. Egy kör alakú udvarba érkeztünk, amiből 20 zöld ajtó nyílt. Mindegyik egy külön „lakás” volt, három ággyal, fürdőszobával és konyhával felszerelve. Nem mondhatni, se nagynak, se kicsinek, pont ideális volt a szoba alapterülete 3 embernek. Ahogy lepakoltam a bőröndöt, át is mentünk kocsival a munkahelyemre, hogy a beosztásomat megtudjam és átvegyem az egyen ruhát. Másnap „kora reggel” 8 órára kellett mennem.
A hotelem a szállástól, kényelmes, lassú léptekkel úgy 30 percre volt,de természetesen ezt az időt a felére is le lehetett csökkenteni, ha épp késésben voltam vagy épp elaludtam… :)
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy az elejétől kezdve imádtam a munkát, mert nem így volt. Az elején voltak nehézségek: nem tudtam még mit kell csinálni, nem láttam át az egésznek a működését, fárasztott, hogy hirtelenjében csak spanyolul beszélhetek, meg kell értenem őket, és zavart, hogy akkoriban még csak én voltam az egyetlen gyakornok ott, körülöttem csak spanyolok voltak. Így nem volt más gyakornok, akihez mérhettek volna, és bizony többet vártak tőlem napról-napra. De nem adtam fel, csináltam, és egyre jobb és gyorsabb munkaerő vált belőlem. A nyár közeledtével érkeztek újabb gyakornokok is. Ahogy telt az idő, úgy szerettem meg magam is a munkámat.
Számtalan közös kerti partit tartottak a kollégáim, ahova mind meghívtak, rengeteget nevettünk és beszélgettünk a közösen eltöltött étkezések során, vagy a nyaranta, heti gyakorisággal megrendezett Fiesta Tropical-okon is.
A főnökömnek rengeteget köszönhetek. Ő mindig támogatott, és segített nekem a munkában. Hozzá bátran fordulhattam a kéréseimmel, mindig meghallgatta őket és próbált megoldást találni rájuk. Látta az igyekezetemet és nem sajnálta az időt se a dicséretekre se a kritikákra. Néha azt éreztem nagyobb velem szemben az elvárás, mint némely másik gyakornokkal szemben. De ha így is volt nem bánom, mert ezek nélkül bizonyára nem juthattam volna el odáig, hogy a gyakornoksági idő után szerződést ajánl nekem, spanyol fizetéssel, papírokkal.
Örömmel elfogadtam, hisz még tudtam tovább fejlődni, láttam, hogy milyen célok lehetnek még előttem. Így a szerződés aláírását követően már bekerültem a bárba. A Club-ban előttem még nem adták oda gyakornoknak a bárt, ellentétben a HL másik két hotelével.
Nagy lépés volt számomra, és egyben kitüntetés is, az elmúlt hónapokért. Ott egyes egyedül voltam, nem volt bontott műszak, mint az étteremben. Egyértelműen több munkám volt a bárban, de ezerszer jobban is élveztem. Ott voltak a vendégek, akikkel tudtál beszélgetni, akikre volt időd, nem úgy mint az étteremben. Ott csak a borkínálás során, illetve a műszak elején nyílt alkalom egy kicsit társalogni velük. Ég és föld volt a két „pozíció” között a különbség, de mind a kettőnek megvoltak a maga szépségei.
- Felszolgálóként főszezonban a szűnni nem akaró rohanás jellemezte a műszakokat, tele volt a hotel. Olyankor jól esett, hogy 4 óra munka után van 2 vagy 6 óra szünetem(reggeli és vacsora között 6, míg ebéd és vacsi között 2 órám volt pihenni. Ritkán, de volt egybe reggeli ebéd, akkor nem volt közte szünet.) Ilyenkor lehetett elmenni a partra vagy a lakóterülethez tartozó medencéhez „pihenni” egyet. Nincs annál üdítőbb, mint pár óra víz mellett. Utána pedig lehetett is folytatni estébe nyúlóan a munkát. Tányér szedés, asztal takarítás, terítő csere,terítés, evőeszköz keresés. Felejthetetlenek! :) De a nap legeslegjobb része a közös étkezés volt, a jól megérdemelt munka után.
- Ezzel szemben a bár, stresszesebb volt. Bármikor történhetett valami baleset a medence körül, tönkremehetett az üdítős gép, vagy épp a kávéautomata. Egyedül voltál, és mindent neked kellett orvosolnod, senkire se számíthattál. Figyelned kellett a rendre, a tisztaságra, szezontól függő gyakoriságban kellett. Volt, hogy óránként- cserélned a szemetest, újratölteni a fagyikat, a szendvicseket, az üdítős boxokat, vagy a sörös hordókat, netalán a gázpalackokat. Jó érzés volt, hogy az a hely a „tiéd”, te felelsz mindenért, hogy jól működjön. Jó volt látni az elégedett vendégek mosolygós arcát, vagy a vicces számon kéréseket hallgatni, „Hol voltál tegnap?!”
Nagyon sokat tanultam a kint töltött hónapokból, számtalan esten részt vehettem (bajor est, fiesta tropical, halloween, karácsony, szilveszter, húsvét és a heti rendszerességű Kanári-est) amikre mindig örömmel gondolok vissza. Hiányzik ennek a hangulata, szeretném újra átélni még! Csak ajánlani tudom mindenkinek!
Vous voulez aussi une telle expérience?
- Vous cherchez un stage qui paie et qui se trouve dans l’un des pays Méditerranéens pour que vous puissiez accomplir votre stage obligatoire?
- Vous souhaitez de saisir des références des hôtes vraiment prestigieux ou bien approfondir votre connaissance langages?
- Vous demanderiez la bourse ERASMUS?
Si vous êtes à la recherche des stages liés à vos études, vous pouvez choisir parmi les offres d'un certain nombre de hôtels dans le cadre du programme de stages en Espagne. Au cours de la période de formation, l'employeur doit fournir gratuitement l’accommodation et le soin, le salaire est 300 EUR net par mois.
Ce montant peut encore accroître par la bourse Erasmus. Si vous voulez passer le stage au tour d’un bel endroit, alors ce programme était développé pour vous!
- Capital de départ minimum: 500 EUR environ
- Frais du programme: 250 GBP
- Rémunération: 300 - 400 EUR
- Les positions disponibles: Femme de chambre, Serveu, Réceptionniste, Barman, Aide de cuisine, Jardinier, Animateur / animatrice
- L'accomodation: garantie gratuitement
- Le soin: garanti gratuitement
- Exigences: autonome en anglais ou en allemand ou en russe
- Duré du contrat: 2.5 - 6 mois
Récit de Vincze Mónika
Animátornak jelentkeztem a Kanári szigetekre. Mindig is vágyam volna eljutni a szigetcsoportra, és a spanyolomon is szerettem volna fejleszteni.
suivant…
Récit de Lantos Lili
Rengeteg új emberrel ismerkedtem meg és sokat tanultam még magamról is a kint töltött időszak alatt. Mikor kiutaztam csak 1-2 szót nyekeregtem spanyolul, de a szókincsem észrevétlenül is fejlődött.
suivant…
Récit de Jarosi Nikolett
Egy referencia levéllel, rengeteg baráttal, sok tapasztalattal gazdagodtam, amiért egész életembe hálás leszek.
suivant…
Récit de Juhos Attila
Aki szeret búvárkodni és úszni, annak az Atlanti Óceán maga a paradicsom, ahogy nekem is az volt. Felejthetetlen vizisportok és élmények várják az embereket.
suivant…
Récit de Ledzényi Viktória
A kinti kalandom rendkívül nagy löketet adott, ahhoz, hogy menjek máshova is külföldön dolgozni. Nekem nagyon tetszett összességében az egész, így csak ajánlani tudom mindenkinek, aki gondolkozik rajta.
suivant…
Récit de Reich Anikó
Nekem fontos volt, hogy gyakorolhassam, mind az angol, mind a spanyol nyelvtudásom és erre volt is lehetőségem minden nap, akár a munkahelyen, akár az autókölcsönzés alkalmával.
suivant…
Récit de Belák Tamás
Ami a legnagyobb pozitívum volt a munkával kapcsolatban, hogy borzasztóan kedves és barátságos ‘főnökeim’ voltak, akik egyenlőként kezeltek, viccesek és türelmesek voltak.
suivant…
Récit de Ancsák Daniella
Aki fél belevágni, annak azt tanácsolom, hogy olvasson el jó sok élménybeszámolót, és nem marad kérdése. Mi sem véletlenül vágunk bele, immár harmadjára :)
suivant…
Récit de Bruckner Csaba
Spanyolország egy nagyon szép ország, ahol egy nagy múltú kultúra gondoskodik a turisták izgalmairól. A napfény, a gitár, és a tánc országa, ahol a mediterrán kisugárzás az emberi hozzáálláson is érződik.
suivant…
Récit de Kincses Balázs
És kezdődjenek hát a Kanári-szigetek meséi mindenről, amit láttam, érzékeltem, hallottam, tettem és tapasztaltam! :) Rengeteg jó élménnyel gazdagodtam és fantasztikus embereket ismertem meg kint létem alatt...
suivant…