"Az apartmanhoz tartozott (ezért használtam is naponta) egy hideg vizes és egy meleg vizes medence."
Első del REY-es utamra teljesen egyedül indultam. Barcelonai átszállással mentem. Mikor megérkeztem a szigetre, már vártak rám a reptéren. Munkahelyem egy 3 kulcsos apartman-komplexus volt Costa Teguise-n. Az első két napot egy apartmanban töltöttem, mivel még nem volt kész a végleges szállásom. Elindult az ügyintézés, az egyik munkatárs elvitt az összes hivatalba és fordított nekem, segített intézni a papírjaimat.
A végleges szállásomon új matracok voltak, a beköltözésem előtti napon költöztek ki a korábbi lakók, ezután történt a friss festés és renoválás. A mikrót hiányoltam, így néhány nap után megkérdeztem, hogy kaphatok-e, és kaptam is egy újat. Később még a kanapét is lecserélték egy újabb kiadásra. Két hétig laktam egyedül az apartmanban, aztán megérkezett a lakótársam, egy bulgár lány. Az apartmanhoz tartozott (ezért használtam is naponta) egy hideg vizes és egy meleg vizes medence.
A munkahelyem az apartman étterme volt, felszolgáló pozícióban.
A munkahelyem a hotel étterme volt, felszolgáló pozícióban dolgoztam. Munkatársaim között rengeteg külföldi munkavállaló volt, többségében románok. Többek között a közvetlen főnököm sem spanyol volt, hanem egy magyar lány, valamint a recepció vezetője is magyar volt, később pedig megérkezett hozzánk a következő magyar del REY International-os kolléga is. :)
A spanyol munkakultúra eltér az általunk megszokottól. Mi szeretünk pörögni, szaladni, főleg, ha úszik a munka. Ők viszont elég ráérősek, „Tranquila! Mañana…” azaz nyugi, majd holnap. Az biztos, hogy ott kevesebben halnak meg szívrohamban, mint Magyarországon. :)
Egy héten két nap szabadnap járt. Ebben az időben volt időm mászkálni és bulizni is. Costa Teguise-t (nem túl nagy) jobban megismertem, mint a saját tenyeremet, valamint átugrottam Arrecife-be shoppingolni. 1 euró 20 centért szuper légkondis buszok 15 perc alatt viszik át az ember lányát a faluból a fővárosba. Máshol ugyan nem jártam, de Arrecife-ből a sziget bármely pontjára el lehet jutni. Illetve egy fél napot azzal töltöttem, hogy átrohantam a szigeten kocsival, szóval elmondhatom, hogy mindent láttam, csak nagyon gyorsan! :)
Buli szempontjából Costa Teguise elég visszafogott… Legalábbis akkor az volt, mikor én arra jártam. Később kaptam infót, hogy felpezsdült az élet, „szezonban” megtelik a sziget, és a város is fiatalokkal.
Azért sikerült ledöntenem néhány sört, és a vendégeimmel is jókat beszélgettem egy-egy pohár alkoholos ital felett. Nagyjából én voltam az egyetlen pincér, akit szívesen hívtak munkán kívül is egy kis beszélgetésre.
Sikerült megismerkednem a kanári egészségügyi rendszerrel is, mivel egy hétre ágyba döntött az afrikai fuvallattal érkező influenza. Az orvos viszont teljesen rendben volt, a rendelő is, a magyar helyzethez képest egyenesen NASA szintű.
Maga a sziget, szuper! Gyönyörű fehér homokos partok, lávaköves puszták, sehol egy szál parlagfű, van helyette pálmafa meg aloe vera. Szúnyoggal egyáltalán nem találkoztam, viszont van néhány izmos csótány. Őket sehogy nem lehet kiírtani… Jobb, ha az ember tiszteletben tartja, ők voltak itt előbb! :)
A nappali hőmérséklet nagyon meleg, de az óceáni szél miatt nem érezhető a perzselő napsütés, csak ha az ember folyamatosan a szabad ég alatt tartózkodik. Éjszakára – mint a sivatagban – nagyon lehűl az idő. Este volt, hogy kabátban mászkáltam. Ár szempontjából Costa Teguise magasan (vagy inkább alacsonyan) veri Magyarországot. Bár a hűtőmágnes irreálisan drága, minden más a magyar színvonalhoz képest olcsó, gondolok itt ruházkodásra, ételre és cigire (megfelelő helyen vásárolva egy csík Pall Mall 9-10 euró). A hűtőmágnesből pedig ha ügyes vagy tudsz alkudni! :)
Jelen pillanatban nekem ez a régió a kedvencem! Sokat tanultam spanyolul, rengeteg új és kedves emberrel találkoztam. Bármikor boldogan indulnék vissza a Kanári szigetekre!
Egy kis frissítés: 2012 végén visszatértem a Kanari szigetekre, ezúttal Fuerteventurára. Életem legszebb és legjobb egy éve volt, amit egy négy csillagos hotelben töltöttem. Annyira megszerettem az itteni életet, hogy egy kis mallorca-i kitérő után 2014 közepén visszatértem és azóta is itt élek, immár főállású munkavállalóként egy spanyol családi tulajdonú cégnél dolgozom.