Récit de Szirányi Dóra

Dóri vagyok, 2015 nyarán töltöttem három hónapot Görögországban felszolgálóként, egy Parga melletti öbölben, a tenger mellett. Az egyik unokatestvérem tanácsára választottam a del Rey-t, aki maga is az ő segítségükkel utazott ki Görögországba. A jelentkezésem hamar megtörtént, minden rendben volt ahhoz, hogy tudjam, biztosan mehetek, és rám már csak a kiutazás megszervezése maradt.

A célom elsősorban az volt, hogy megtapasztaljam, milyen egy idegen környezetben dolgozni, először idegen emberekkel együtt - akik természetesen rövid időn belül már nem voltak azok, hogy gyakoroljam az angolt, illetve, hogy milyen egyáltalán maga az a munka, amit addig korábban még sosem csináltam. Ezek voltak a legfőbb motivációim, de persze szerettem volna egy szép, tenger melletti helyen eltölteni a nyaramat, új emberek társaságában, és megtapasztalni minden olyan új élményt, amit itthon nem tudtam volna átélni.

Elmondhatom, hogy talán közhelyszerűen fog hangzani, de ez a három hónap teljesen megváltoztatta az életemet; máshogy látom az embereket, a munkát, az elhívatást, a kihívásokat, stb. Ez a nyár kinyitotta a szemem a világra, megtudhattam, milyen egyedül élni, kicsit távol az otthontól, milyen érzés az, amikor magamra vagyok utalva, illetve ez elindított engem egy olyan úton, hogy kezdjek kicsit magabiztosabban élni, és nyitottabbnak lenni mások felé.

Az utazásra teljesen egyedül mentem, amit nem bántam, azonban igazság szerint kicsit abban reménykedtem, hogy ott majd találkozok magyar emberekkel. Azonban hamar kiderült a számomra, hogy én voltam ott az egyedüli személy, aki Magyarországról jött. Akik hozzám hasonlóan még ebben a pozícióban dolgoztak, ők mindannyian cseh fiatalok voltak. Továbbá természetesen voltak görögök, albánok, szerb, román, bolgár nemzetiségű munkatársaim is. Tehát a teljes nyár alatt végig angolul beszéltem velük, illetve a vendégekkel is, ami ha talán egy kicsit az elején nehézkes is volt, a végére nem jelentett akadályt.

A szállásunk a hoteltől pár méterre volt, gyakorlatilag a hotel területén belül, így 3 perces sétával már bent is lehettem az étteremben. Egy nyári helynek tökéletesen megfelelt, de azt kell tudni, hogy ezek a szállások általában a legalapvetőbb berendezésekkel vannak felszerelve, így javaslok olyan dolgokat is magatokkal vinni, amiket egy rendes háztartásban egyébként is beszereznétek. Például:

szappan
takarítóeszközök
szemetes zsák
mosópor
hajszárító, stb.

Azért mondom el ezeket, mert például amikor én először mentem, nem tudtam, hogy milyen szállásra kell számítanom, így volt, amit hiányolnom kellett. Hasznos dolog lehet még a vállfa, mert azzal még egyszerűbben száríthatók a ruhák, ha esetleg arról lenne szó, hogy egy könnyen gyűrődő anyagot hamar szépre megszárítsunk a napon. Ezek mellett nekünk volt konyha is, de azt nem használtuk, mivel kaptunk ellátást.

A beosztásom az elején még változóan alakult, azonban pár hét után már minden nap reggel kezdtem és délután fejeztem be, így 4 óra után már szabadok voltak a napjaim, és azt csinálhattam, amit csak akartam: lementem a tengerpartra fürödni a tengerben, napozni, vagy bementem Parga-ba, nézelődni, stb, vagy egyszerűen csak pihenni a szobában a munka után.

A feladataim többek között asztal terítés, letakarítás, eszközök, tányérok bevitele a konyhába, italok előkészítése, kivitele a vendégeknek, takarítás, söprögetés, törölgetés, stb. voltak, egyszóval a pincérek keze alá dolgoztunk, nekik segítettünk. A fizetésünk mellé minden héten kaptunk borravalót, elosztva igazságosan a többiekkel együtt.

Azt javasolnám azoknak, akik ezt a pozíciót választják, hogy megéri jobb cipőt vinni, ami kényelmes, és nem töri fel a lábat, illetve nem teszi tönkre a gerincet, mert bizony sokszor előfordul, hogy a nap folyamán rohangálni kell az asztalok és a konyha között, aminek távolsága persze hoteltől függően eltérhet, azonban akár több kilométer is összejöhet a lábunk alatt a napokban, ha számolnánk azokat.

A munkával kapcsolatban még azt mondanám, hogy természetesen sokszor előfordultak olyan váratlan helyzetek, mint például még több munkát kértek, sok talpalást, vagy túl rossz, vagy éppen túl meleg időjárás jött. Fel kell készülni, és helyt kell állni, mert ezek fognak megtanítani Téged arra, hogy alkalmazkodni tudj a váratlan szituációkhoz.

És szerintem nagyon fontos, hogy pozitívan álljunk hozzá a munkához, és csak a mosolyt lássák a vendégek az arcunkon, történjen akár bármi rossz élmény is, hiszen ez is hozzá fog járulni ahhoz, hogy jó megítéléssel legyenek a vendégek a hotelről.

Összességében azt mondanám, hogy sosem fogom megbánni, hogy ezt a munkát választottam, távol az otthontól, belevágva az ismeretlenbe, mert egy életre szóló élményt kaptam cserébe. Olyan embereket ismerhettem meg, akik egészen egyszerűen egytől egyig mind fantasztikusak, az ő társaságukat élvezhettem három hónapig, és mondhatom, hogy szoros barátságba kerültünk egymással, és hozzá tenném, hogy a barátomat is ott ismertem meg.

Szerintem nem utolsó dolog egy ilyen társaság részének lenni; beszélgetni, együtt bulizni menni, várost nézni, napozni a tengerparton velük. Ezek mellett olyan helyszíneken járhattam, amelyeket álmomban sem gondoltam volna, hogy láthatok.

Parga egy csodaszép, hangulatos kisváros a tenger mellett, tetején egy várral. A munka pedig változó, minden nap történik valami új, amit el kell sajátítani, de tényleg megéri megtanulni a legapróbb dolgokat is, amik ahhoz kellenek, hogy ezek által előrébb juss, és fejleszd önmagadat. Az én élményeim teljesen pozitívak, nagyon megszerettem azt a helyet, azokat az embereket, ezért idén nyáron is tervezem, hogy visszamegyek oda, és így néhányukat újra láthatom, illetve újabb emberekkel ismerkedhetek meg. Számomra az a legnagyobb elismerés, hogy idén nyáron is visszamehetek.

Azt tanácsolom mindannak, aki még nem biztos abban, hogy bele vágjon-e ebbe a külföldi munkavállalásba, mert akár fél az ismeretlentől, hogy mi fog odakint történni vele, viszont azt biztosan tudja, hogy szeretne új dolgokat kipróbálni, és szép helyeket látni, az vágjon nyugodtan bele, hiszen összességében nincs mit veszítenie.

Biztosan mondhatom, örök élményekkel fog hazatérni, és könnyes szemekkel fog búcsút inteni a helynek és a többieknek, amikor eljön az ideje, hogy mennie kell. Ezekért a pillanatokért szerintem érdemes belevágni, és megtapasztalni mindazt, amit csak az a hely tud nyújtani neki.