Récit de Boronkay Bianka

KOS – 2015

Először az egyik barátnőm mesélt nekem a del REY-ről. Turizmus-vendéglátás szakos hallgatóként a 4 hónapos szakmai gyakorlatomat külföldön is elvégezhettem, így tehát pont kapóra jött a del REY által kínált Work Experience program. Mivel korábban még sose voltam külföldön, ezért nagyon tartottam az egyedül való kint léttől, így megkértem az egyik szaktársamat, hogy jöjjön ki velem Görögországba, és csináljuk meg ott közösen a szakmai gyakorlatot, mint felszolgáló.

Kiutazás:

Áprilisban kaptuk meg a szerződésünket egy 4 csillagos superior szállodába Kos szigetén, és június 1-jén már repültünk is Görögországba. Eléggé izgultam, mert még sose repültem, de az út valami fantasztikus volt. Leginkább a felszállás és a kilátás tetszett, hiszen az ember nem minden nap repülhet el a Balaton felett, így már csak ezért is megérte kimenni. Szerencsések voltunk, hiszen közvetlen járat indult Bécsből Kosra, így hamar megérkeztünk a szigetre, ahol taxival jutottunk el a szállodába. A hotelben már várt minket a GM, aki megmutatta a szobánkat, majd pedig bemutatott minket az Étterem Managernek, aki gyorsan körbevezetett minket az étteremben és elmondta a legfontosabb tudnivalókat.

Szállás, ellátás:

A szállásunk a hotelben volt, 2 percre az étteremtől, így szinte lehetetlen volt elkésni a munkából. Mivel az egyetemen kollégista voltam, így tudtam, hogy nagyjából mire számítsak a szobával kapcsolatosan. Összesen 4 ágy volt benne, de csak a barátnőm és én laktunk ott. Számomra teljesen megfelelő volt, egyedül a fürdőt tartottam kicsinek, de pár hét után már az sem zavart.

Napi 3 étkezést biztosítottak a számunkra.

A reggeli az fél 8-tól 8-ig tartott, általában zsemlét, felvágottat és sajtot adtak.
Az ebéd 12 és fél 1 között volt, ilyenkor meleg ételt kaptunk, általában húst, tésztát, zöldséget, süteményt. A
munka miatt vacsorázni csak később lehetett, általában este 10-kor, fél 11-kor, de az ebédhez hasonlóan ilyenkor is meleg ételt biztosítottak.

Sajnos én elég válogatós vagyok, ezért az ételek nem nagyon ízlettek, de éhen nem haltam, mert szerencsére többféle kaja közül lehetett választani, így általában mindig tudtam valamit enni, ha pedig semmi sem tűnt finomnak, akkor ott volt a süti megmentőnek, ugyanis az mindig valami fenséges volt. :D

Munka:

Ahogy azt már írtam, éttermi felszolgálónak jelentkeztünk. A munkát csak a megérkezésünket követő 5. napon kezdtük el, mert el kellett intézni a szükséges papírokat. Az első napon betanítás volt, így ekkor csak 2 órát dolgoztunk. Mivel én korábban már voltam felszolgáló egy szállodában, ezért nekem nem sok újdonságot mutattak, de a munka korábbi tapasztalat nélkül is egyszerű volt, hiszen az étterem büféjellegűen működött, tehát a vendégek kiszolgálták magukat. A felszolgáló feladata a vendégek üres asztalhoz való kísérése, az asztalok leszedése és újraterítése, a koszos tányérok és evőeszközök konyhába való vitele, illetve a fogyó evőeszközök és csészék feltöltése volt. Ezenkívül vacsoránál még az italokat kellet felszolgálni és a számlákat aláírattatni.

Az étterem 5 részre volt felosztva: 3 bentire és 2 kintire. Én az egyik kinti részlegen dolgoztam, ami a medence mellett volt. Eleinte tartottam tőle, mert sokkal zsúfoltabb volt, mint bent, de pár nap után hozzászoktam a tempóhoz. Az étteremben csak reggelit és vacsorát szolgáltak fel, így a munkaidőnk ketté volt osztva. Reggel 7-től 11-ig, este pedig 6-tól 10-ig dolgoztunk, persze előfordult, hogy kicsit továbbnyúlt a munka a vendégek miatt, sőt júliusban és augusztusban párszor délután is kellett dolgozni a hotel snack bárjában 1-től 3-ig, amit természetesen túlóraként kifizettek. Ez a beosztás nem volt vészes, de sajnos volt, hogy egy hónapig egyetlen szabadnapot se kaptunk.

Társaság:

Mondanom se kell, hogy mennyire izgultam még kiutazás előtt azon, hogy milyenek lesznek a munkatársaim. Szerencsére pozitívan csalódtam, ugyanis mindenki nagyon kedvesen fogadott minket. A kinti részlegen egy fiúval és egy fiatalabb nővel dolgoztam együtt. Mindketten görögök voltak, de nagyon jól beszéltek angolul, akár csak az összes többi alkalmazott, így könnyen megtudtuk érteni egymást. A munkatársaim többsége görög volt, de volt egy román fiú és egy szlovák lány is. A 4 hónap alatt nagyon megszerettem mindenkit, munka közben sokat nevettünk és viccelődtünk. A vendégek is nagyon nyitottak voltak, gyakran beszálltak a viccelődésbe, sokszor fényképezkedtek velünk és mikor megtudták, hogy Magyarországról jöttem egyből kérdezték, hogy miért jöttem Görögországba, hogy tetszik itt, sőt volt, aki még magyarul is köszönt nekem, pedig nem is magyar volt.

A szállodában minden második kedden úgynevezett görög estet tartottak, így ilyenkor munka után a felszolgálók is lemehettek a bárba iszogatni egymással és a többi vendéggel. Többször volt, hogy elmentünk a többi pincérrel és az animátorokkal bulizni az egyik közeli szórakozóhelyre, de az is előfordult, hogy pár vendég is csatlakozott hozzánk. Voltunk közösen aquaprakba, és kipróbáltunk több vízi sportot is. A szabadidőnket pedig általában a tengerparton, vagy pedig a városban kóborolva töltöttük.

A Koson eltöltött 4 hónap alatt sok mindent megtapasztaltam és átéltem, amit a del REY-nek köszönhetek. Sok embert megismertem, és néhányukkal még most is tartom a kapcsolatot. Életem legszebb nyara volt, így egyáltalán nem bántam meg, hogy kimentem, sőt mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy használja ki a lehetőséget.

Először lehet kicsit ijesztőnek tűnik, de mindenképpen megéri, hiszen nincsen ahhoz fogható érzés, mikor egy új kultúrát és új embereket ismersz meg, illetve az sem utolsó szempont, hogy októberben még simán napozhatsz, míg itthon az ismerőseid fagyoskodnak. :D