Lifeguard - Rodosz-2014
2014. május elsején kaptam meg a szerződésemet, így mindössze 20 nap állt az itthoni teendők elintézésére, sietni kellet mégis minden rendben zajlott. Egy barátnőmmel ketten vágtunk bele a kalandba, akit szintén életmentőként foglalkoztatott a hotel. Május 20.-án érkeztünk meg ketten a rodoszi reptérre. Mi naivan úgy gondoltuk, hogy kis táblával, a nevünkkel fognak minket várni, hát nem így történt. Konkrétan megfeledkeztek rólunk. Hála Judit gyors közreműködésének taxiba ültettek minket és végül csak megérkeztünk a hotelünkbe : )
Mivel májusba még nem volt teltház a hotelbe, így egy szállodai szobába laktunk gyönyörű tengerre néző kilátással. Egészen június elejéig így zajlott, amikor is átköltöztettek minket egy a szállodától körülbelül 10km-re fekvő falucskába. Két személyes apartman szobákat kaptunk, szerettünk ott lakni, bár kicsi volt a szoba összességében minden volt amire szükségünk lehetett.
A munkánkat is nagyon szerettük. Nem ez volt az első alkalom, hogy életmenőként dolgoztunk, tehát már volt benne tapasztalatunk. A hotel mindössze két életmentőt alkalmazott, tehát nem voltak kollegáink.
Nyilván ennek előnye és hátránya is volt…
- Az egyikünk a waterparkban dolgozott, míg eközben a másikunk a 4 nagy medencéből álló főmedencét őrizte szorgosan. Hogy ne vájjon monotonná mindennap cserélgettük a posztokat.
- A munkaidőnk fél 10-kor kezdődött, és fél 6-kor végeztünk. Szerettük ezt a felállást, mivel nem kellett korán kelni, valamint az osztott műszak hátrányaival szembesülni.
Közvetlen főnökünk nem volt, senki nem szólt bele, hogy mit hogy csinálunk. Nyilván ez sokszor jó volt, viszont rögtön beledobtak a mélyvízbe gyakorlatilag semmit nem magyaráztak el az első munkanap előtt.
A waterpark - ami összesen kér csúszdából állt- 5 euróba került, amely összeget nekünk kellett a vendégektől beszedni, valamint számlát írni. Összességében nagyon szerettem a munkám, bár persze voltak unalmas órák, amikor nem nagyon voltak vendégek a medencében. Ilyenkor olvasgathattunk, zenét hallgattunk, keresztrejtvényt fejthettünk…
Az elsősegélynyújtás is a mi feladatunk volt. Napi szinten voltak kisebb sérülések, amit nekünk kellett ellátnunk, ehhez egy elsősegélydoboz állt a rendelkezésünkre.
A vendégek nagyon kedvesek voltak, sokszor odajöttek beszélgetni, ez jól jött az unalmasabb órákban. A hotelbe főként orosz, német és brit vendégek voltak, érdekes volt összehasonlítani a kultúrák közötti különbségeket, sokszor már meg sem kellett szólalniuk, mégis rögtön tudtuk, hogy milyen nemzetiségűek.
Sok barátot szereztünk, a magyar csapat is szuperül összekovácsolódott. Sajnos a görögök közül nem mindenki beszélt angolul, de ettől függetlenül mindenki eszméletlen barátságos volt velünk. Az estéket rendszerint közös bulizásokkal, vagy netezéssel töltöttük, soha nem unatkoztunk.
A helyi bár minden este megtelt a hotel alkalmazottjaival, ahol már gyakorlatilag otthon éreztük magunkat. Nyilván ismert a görögök vendégszeretete, de minket már helyieknek kezeltek, ismertünk mindenkit és minket is ismert mindenki. Szabadnapjainkon gyakran közösen kirándultunk, bejártuk az egész szigetet, ami egyszerűen csodaszép. A strandot, és a napfényt is maximálisan kihasználtuk- amely lifeguardként nem volt nehéz. Október közepén jöttünk haza, akkor még Rodoszon igazi strandidő volt, képzelhetitek milyen volt a borongós magyar őszi időbe hazajönni.
Hatalmas élmény volt számomra ez az öt hónap, bármikor újra belevágnék. Javaslom mindenkinek, aki gondolkozik a Lifeguard tanfolyamon, hogy végezze el, mert szerintem az egyik legjobb, leglazább munkakör, és ha egy tengerparti környezetben dolgozhattok, ahol mindig süt a nap garantáltan élvezni fogjátok. Nem is beszélve a csoki barna bőrszínről : )
Vous voulez aussi une telle expérience?
Récit de Berkes Hajnalka
Egy ötcsillagos hotelben kaptunk munkát felszolgálóként. Én a szálloda éttermében, pool barjában és különböző rendezvényeken dolgoztam.
suivant…
Récit de Kozák Katalin
Én nem bántam meg, hogy feladtam a biztos munkahelyemet itthon és külföldön próbáltam szerencsét. Nagyon jól éreztem magam.
suivant…
Récit de Szirányi Dóra
Biztosan mondhatom, hogy Ő is örök élményekkel fog hazatérni, és könnyes szemekkel fog búcsút inteni a helynek és a többieknek, amikor eljön az ideje, hogy mennie kell.
suivant…
Récit de Boronkay Bianka
A szállodában minden második kedden úgynevezett görög estet tartottak, így ilyenkor munka után a felszolgálók is lemehettek a bárba iszogatni egymással és a többi vendéggel.
suivant…
Récit de Győriová Anita
Közeledett a nyár. A két évvel ezelőtti élmények után tavaly sem volt kérdéses számomra, hogy újra külföldön töltsek néhány hónapot. Elkezdtem az interneten keresgélni, és ismét a del Rey-re esett a választásom. Megérte! ;)
suivant…
Récit de Gellén Jennifer
Választanom kellett: munka vagy utazás. De miért ne lehetne mindkettőt egyszerre? Ebben segített nekem a del REY International, amiről a nővéremtől hallottam. Gondoltam egye fene, egy próbát megér. :)
suivant…
Récit de Török Sándor
Szerintem vágj bele minél hamarabb a külföldi életbe, sok vesztenivalód nincs, nyerni viszont annál többet tudsz általa! :) Anglia csodálatos hely és nagyon sokat tanultam az ott tölött időből - ismerd meg a történetem Te is!
suivant…
Récit de Bagi Renáta
Este érkeztünk meg a Peloponnészoszi-félszigete! Emlékszem, hogy mennyire lenyűgözött a kivilágított tengerpart látványa! Ekkor még mindig alig tudtam elhinni, hogy ott vagyok.... Varázslatos érzés volt....
suivant…
Récit de Rezes Máté
A szállásunk szomszédságábann volt egy hotel, aminek a medencéjét és éttermét bárki használhatta, ha fogyasztott valamit. Oda mentünk át fürödni és koktélt szürcsölgetni a többi munkatárssal karöltve.
suivant…
Récit de Mátyus Dorottya
A délutáni időt általában a parton töltöttem a többiekkel, szabadnapokon pedig összefogtunk négyen öten, kocsit béreltünk és bejártuk Kréta nyugati részét.
suivant…