Récit de Mátyus Dorottya

2014 tavaszán úgy éreztem ideje kiszakadni a megszokott, átlagos kis életemből. Új embereket szerettem volna megismerni és új élményekkel szerettem volna gazdagodni, amiket sosem felejtek el.

A Del rey-ről már korábban is hallottam. Több ismerősöm is dolgozott általuk szebbnél szebb helyeken, ezért először tőlük kértem felvilágosítást a munkával, szállással, kiutazással és persze nem utolsó sorban a fizetéssel kapcsolatban. Mindenki csak pozitív dolgokat mondott, ami még jobban erősítette bennem azt, hogy én is menni szeretnék. Biztosra akartam menni, ezért választottam a del rey-t. Nem kellett egyedül munkát és szállást keresnem. Minden terhet levettek a vállamról.

Én Görögországot ezen belül pedig Kréta szigetét választottam. A választásom oka részben anyagi okok miatt történt. A fizetés, amit kaptunk nekem teljesen elég volt, persze vittem magammal itthonról is, valamint a repülőjegy ára is nagyon kedvező volt.

Ez volt az első utam Görögországba, nagyon kíváncsi voltam és izgatottan vártam az utazás napját. Nem tartottam attól, hogy egyedül kell mennem. Ismerve magamat tudtam, hogy könnyen összebarátkozok a többiekkel, a magyar társaimmal már a kiutazásom előtt felvettem a kapcsolat.

A szállással kapcsolatban voltak fenntartásaim, mert volt, aki borzasztónak írta le ami miatt nagyon beparáztam, aztán amikor megérkeztem kellemes meglepetés fogadott és nekem volt a legjobb szobatársam, Petra, akinek nagyon sok mindent köszönhetek.

Internet nem volt a kis apartmanunkban, de egy lépésre tőlünk volt egy kis kiülős hely, ahol tudtunk netezni úgyhogy mindig oda mentünk. Mi laktunk a legközelebb hozzá, néha ha kiültünk a teraszunkra ahol rá tudtunk csatlakozni a wifire, ezért sokszor nálunk volt mindenki és próbált netezni. De igazából nem is volt annyira lényeg hogy legyen internet, mindig volt mit csinálni.

A munka nem volt új a számomra. Felszolgálónak jelentkeztem mivel korábban is dolgoztam hotelben így viszonylag könnyen belejöttem a dolgokba és hamar elsajátítottam az ottani szokásokat. Voltak könnyebb és nehezebb napok is egyaránt. Néha kicsit szervezetlen volt a beosztás, amit nem mindig értettünk, hogy miért. Volt, hogy túl kevesen voltunk az étterembe és őrületes rohanás volt, de volt olyan is hogy annyian voltunk, hogy sokszor nem volt mit csinálni.

Három műszakban dolgoztunk (reggeli, ebéd, vacsora). Én minden nap 7-kor kezdtem, amit először nem igazán szerettem, aztán a főnök elmondta, hogy elégedett a munkámmal és a reggeli előkészítése, az asztalok rendbetétele reggel a legfontosabb, hiszen reggelizni mindenki lejön, szóval utána már örültem, hogy alkalmasnak talált a feladatra és megbízott bennem.

Az ebéd volt a leglazább műszak, mivel az csak az all inclusive vendégeknek járt a half-boardnak nem. Ilyenkor viszonylag kevesen voltak. Sok vendéggel jóba lettem, volt akiktől még kis ajándékot is kaptam az utolsó napjukon. A munkatársak is nagyon kedvesek és segítőkészek voltak. Legtöbbjük román volt meg persze az állandó személyzet az görög.

Természetesen munka után mindig volt idő a szórakozásra. A délutáni időt általában a parton töltöttem a többiekkel, szabadnapokon pedig összefogtunk négyen öten, kocsit béreltünk és bejártuk Kréta nyugati részét, vagy bementünk a városba vásárolni. Szerencsésnek mondhatom magam, mert Európán belül nagyon sok helyen voltam már, de számomra még mindig Kréta volt a legszebb.

Amikor Balosra mentünk talán az volt a legfelejthetetlenebb élmény a számomra. Gyönyörű kristálytiszta kék víz, fehér homok, eszméletlen látvány volt. Rengeteget buliztunk a görög munkatársakkal.

Ők aztán tudják , hogy hogy kell élni, de sokszor csak kiültünk este a partra egy üveg borral és nagyokat beszélgettünk. Emlékszem az első bulira, amikor az egyik görög munkatársunk szülinapját ünnepeltük. Egy közeli szórakozóhelyre mentünk ahol az aktuális slágerek szóltak aztán hirtelen megszólalt egy tipikus görög zene és mindenki elkezdett szirtakit táncolni. Csináltunk egy hatalmas kört. Nagyon vicces volt, a görögök mutatták a lépéseket mi meg már kicsikét becsípve de próbáltuk utánozni amit csinálnak. Annyira jó volt a légkör és mindenki annyira barátságos volt velünk nagyon élveztük.

Számomra nem csak új barátokat és felejthetetlen élményeket, hanem szerelmet is hozott ez a pár hónapJ Másfél éve vagyunk együtt a párommal, akivel sokszor nosztalgiázunk, sztorizgatunk itthon, nézegetjük a képeket és tervezgetjük, hogy egyszer még biztosan visszamegyünk együtt a szigetre.

Ma már úgy gondolom, hogy ha belevágsz ,akkor ne a pénz motiváljon, hanem azok az élmények ,amikre szert tehetsz egy ilyen kaland során. Az én tanácsom az, hogy ha gondolkozol rajta, hogy elutazz, akkor ne habozz! Vágj bele, mert csak egyszer élünk. Hidd el megéri;)! Én már a következő utamat tervezem :D