Ludmann Marianna

HOGY IS KEZDŐDÖTT?

'Ha jól emlékszem, nekem valahogy 2011 év vége felé lett elegem abból, hogy az ismerőseim képeit „likeolgatom” egy bizonyos közösségi oldalon. Elhatároztam, hogy az újévben én is nekiindulok a nagyvilágnak!''

Spanyolország mindig is a nagy álmaim közt szerepelt ezért a hova nem is volt kérdéses számomra, a hogyan viszont annál inkább… Reggeltől estig bújtam az internetet mire végre rátaláltam a del REY Internationalra. Őszintén? Elsőre nem nagyon hittem a dologban, de hát, ha meg se próbálja az ember…
Később a suliban beszélgettem az egyik csoporttársammal és kiderült, hogy ők is jelentkeztek a cégnél. Ekkor azért már nyugodtabb voltam. Kis idő elteltével meg is kaptam szerződésemet Mallorcára, de sajnos ott áprilistól kellett volna kezdeni, amit az iskola miatt nem tudtam vállalni. :( Ezzel a problémámmal felhívtam a del REY Internationalt, akik mondták, hogy nincs, okom az aggodalomra, intézkednek. Ez így is lett. Folyamatosan kaptam a telefonokat Görögország? Ibiza? Mallorca? Iszonyatosan segítőkészek voltak!

Végül a Kanári-szigeteken kötöttem ki (kicsit nagyon jó). :) Közben egyik jó barátom,- aki szintén csoporttársam- mondogatta, hogy Ő is milyen szívesen jönne velem, biztosan nagyon jó lenne. Végül Ő is beadta a jelentkezését és körülbelül másfél hét után megkapta a szerződését ugyanarra a szigetre, ugyanarra a helyre ahova én, ahogyan az kértük. Mondanom sem kell, hogy ezek után persze mi voltunk a „rajok” a suliban:

„-Hol töltitek a szakmai gyakorlatotokat?"

- A KANÁRI-SZIGETEKEN!!!!!!

SZÁLLÁS: Valparaiso

A Valparaiso leginkább egy kollégiumhoz hasonlítható, de nem a kinézete miatt, hanem a feelingért. Köralakban elhelyezkedő kis apartmanokban laktunk, melyek főzőhelyiséggel és fürdővel felszereltek. Na, ne egy sarokkádas 20m2es fürdőszobát képzeljetek el, de a célnak tökéletesen megfelelt. Laktak itt románok, hollandok, csehek, írek, és persze spanyolok is.

Minden gyakornokot itt helyeztek el. Én az első 3 hónapban 2 cseh lánnyal laktam együtt, de miután ők a nyár végén hazamentek, az addigra már jó barátnőimmé vált magyar csajszik átköltöztek hozzám. Jaj, és nehogy kifelejtsem a szálláshoz tartozó két medencét!

 

TÁRSASÁG

Azt tudtuk, hogy elég sok magyar kapott szerződést ugyanerre a helyre, viszont amikor mi megérkeztünk még csak egy volt. Őt nagyon segítőkésznek ismertük meg, bemutatott nekünk mindenkit és megmutatott mindent, amit csak tudott.
Én szobalány voltam, a srácok pedig pincérek, így aztán az eltérő munkaidőnk miatt csak este tudtunk találkozni. Volt egy román konyhai kisegítő, akivel nagyon jó barátok lettünk. Szinte csak mi nem dolgoztunk délután és kezdetben a szabadnapjaink is ugyanazokra a napokra estek. Aztán szépen, lassan telt múlt az idő és sikerült mindenkivel összebarátkozni. Délután a hollandoknál foci EB-t néztünk (nekik volt TV), esténként mindannyian kiültünk és beszélgettünk, miközben kedves konyhai kisegítő spancink nyomatta a zenét.
Pár héttel később jött két magyar lány. Nekik nem ott volt a szállásuk, de azért tudtunk velük találkozni. Június közepe felé újabb két magyar lány érkezett. Nekik én kifejezetten örültem, mert ők is szobalányként dolgoztak. Végre nem voltam egyedül! Júliusban az utolsó magyar is befutott, innentől kezdve beindult az igazi NYÁR! Szeptemberre pedig még egy csoporttársamat sikerült befűznöm, hogy jöjjön utánunk. :)

HOTEL

A szállodaláncnak ahol dolgoztunk összesen 7 tagja van. Ebből 3 található a lanzarotei Playa Blancan.Mindegyik szálloda négy csillagos.

MUNKA

Nyelv? Na, igen ez elég vicces volt. Én elvileg tudtam valamit spanyolul, de amikor hozzám szóltak, csak annyit értettem, hogy: bla bla bla. Volt egy román munkatársam, aki tudott angolul, Ő segített és fordított nekem mindent az elején.

"Sem a főnökeim, sem a többi munkatársam nem tudtak angolul. Hozzáteszem én ennek nagyon örültem, mert tudtam, hogy így aztán ragad rám majd a nyelv.Első napomon (nem is én lennék :) ) sikerült belecsöppentem egy kis munkavédelmi oktatásba SPANYOLUL!!! Mindenki rajtam röhögött, mert tudták, hogy semmit nem értek belőle."

Reggel 7:30-kor kezdődött a munkaidő, általában én már 7-re ott voltam, mert még a hotelben megreggeliztem. A reggeli után érte mentem a kis „zsúrkocsimért”, majd amíg azt a két fiú munkatársam megtankolta lepedővel és törölközővel, addig mi szobalányok feltakarítottuk a pool bart közösen. Ezzel szinte mindig kész voltunk negyed 9 körül, aztán a főnökök kiosztották mindenkinek a papirkáját, a szobalányokkal megbeszéltük egymás között, hogy „mucho trabajo” (ez elengedhetetlen volt), aztán mehetett is a meló.

Hivatalosan 15:30-ig volt a munkaidő, viszont volt rá példa, hogy 17:00-ig dolgoztam, de olyan is volt, amikor már 14:00-kor végeztem és a látszat kedvéért csak körbe-körbejárkáltam egy törölközővel vagy éppen pókhálózást szimuláltam. Ez attól függött, hogy aznap épp hány szobát kaptam, hány szobában kellett ágyneműt cserélni vagy hány úgynevezett ’salida’ volt (amikor a vendégek hazamennek a szobából).

Az első 3-4 napban egyik kolléganőmet kellett kísérgetni és megfigyelni, mit hogyan kell csinálni, mert utána egyedül kellett mennem akárcsak a többieknek. Én sem vagyok lassú, de ez a nő egy Speedy Gonzales volt. Emlékszem az első napom végén meg is kérdezte a főnököm, hogy na mizu, csak nem elfáradtam? Én meg csak ott pihegtem, hogy ááááá dehogy!

Kezdetben csak „kóstolgattak”. Megkértek, hogy csináljak meg egy szobát, majd ötöt, majd tízet, aztán észre sem vettem és már ugyanannyit csináltam, mint a többiek. Ha nem volt ’salida’, akkor nagyjából 17-18 szobát kaptam, amikor volt akkor 15 szoba +2 salida vagy 13 szoba+3 salida volt a felállás. Mellékesen megjegyezném, hogy egy salida-t kitakarítani 1-1,5 óra is lehet (attól függ, hogy mennyire piszkos). Amúgy minden nap ugyanazokat a szobákat kaptam, mindig tudtam, hogy kik és hányan laknak azokban.

A főnökeimről és a munkatársaimról pedig csak annyit, hogy soha nem találkoztam még ilyen kedves emberekkel. Bármit kellet csinálnom azt mindig kérték és megköszönték. Mindig nagyon rugalmasak voltak, ha a szabadnapomat el akartam cserélni, mert én bulizni akartam vagy éppen kocsit bérelni, sőt javasolták, hogy miket nézzek meg a szigeten vagy, hogy hova menjek bulizni. Az egyik főnökömtől még egy Barcelonás felespoharat is kaptam, hogy abból ihatok, ha szabadnapos vagyok. :)

A nehéz fizikai munka ellenére miért ajánlom mégis ezt a munkakört???

Szabadidő: Minden gyakornoknak napi 8 óra a munkaideje. Ez például a pincéreknek ketté van bontva és kétszer 4 órát dolgoznak. Egy nap kétszer nekiindulni, dolgozni? Na, ne már! Munka után a legnagyobb problémánk az volt, hogy mikor menjünk a szálláshoz tartozó medencéhez!?

Borravaló: Na, igen csak szépen mosolyogj, mondd, hogy „Hola!” és röpködnek a 10 meg az 5 eurósok. Egy hónapban akár 100 euró borravaló is összejöhet. Volt rá példa!

„SZAJRÉ”: Mi így hívtuk a csajokkal. Nem mindenki hagy borravalót, viszont kárpótlásul különböző samponokat, tusfürdőket, krémeket, parfümöket, papucsokat, matracokat, ruhákat és minden egyebet ott hagynak neked, amiből már egy jól menő Rossmann-t is tudnál üzemeltetni. Az öt hónap alatt egyszer nem kellett vennem naptejet vagy tisztálkodási szereket (ezzel is nem kicsit spórol az ember). A férfi cuccokat pedig lepasszoltuk a pincér srácoknak.

ÉTKEZÉS

A reggeli és az ebéd a személyzeti étkezőben, az úgynevezett „comedor”-ban voltak. Reggelizni 7:00-től körülbelül 10:00-ig lehetett. Buci, vaj és különböző felvágottak voltak, vagy sütemény. Nekem reggel 7:00 órakor csak a kávé volt a lényeg. Ebédre mindig több féle főtt étel volt kitéve. Saláta, kenyér, fagyi és gyümölcsök minden nap voltak.
Vacsora. Ó igen! Imádtam! Erre 21:30 után volt lehetőség, miután a vendégeknek befejeződött az étkezés. Ilyenkor szép sorban beálltunk a konyhára és vártuk, hogy betolják a megmaradt ételeket. Közben a kedvenc séfünkkel próbáltunk spanyolul társalogni, aki úgy nézett ki, mint a KFC bácsi. Megmaradt ételek? Na és? Azt szedtünk, amit akartunk és annyit, amennyit csak elbírtunk. Semmi baj nem volt ezzel, sőt! Mindig akadt valamilyen sütemény, dinnye vagy más egyéb finomság is. Amikor már púpos volt a tányérunk, beültünk a mi kis comedorunkba és szépen megvacsoráztunk és kibeszéltük a napunkat.

Nyilván volt olyan is, hogy egy kis luxust megengedhettünk magunknak (fizetés után) és beültünk a kedvenc étkezdénkbe, ami az óceánpartra nézett.

BULI

Végre elérkeztünk a leglényegesebb részhez! Diszkó az óceánpart mellett, jobbnál jobb ritmusos spanyol zenével, amiket én mindig is imádtam. Számomra ez maga volt a paradicsom! Mindig volt kivel bulizni, a szórakozóhelyek tele voltak ismerős arcokkal, a többi gyakornokkal és dolgozókkal.
Nem mindig mentünk diszkóban. Említettem már, hogy szállodaláncunknak 3 tagja volt, amelyekbe előszeretettel jártunk Tropical Partikra vagy csak simán koktélozgatni, ha éppen valamelyik ismerősünk dolgozott a bárban.
A harmadik verzió: csak simán menjünk le iszogatni az óceánpartra.

TIPPEK SZABADNAPRA

Legfontosabb látnivalók:

• Mirador del Río
• Jameos del Agua
• Cueva de los Verdes
• Famara
• Timanfaya Nemzeti Park
• El Golfo
• Jardín de Cactus

 A helyközi buszjáratokat is használjátok ki! Arrecife a főváros max.1 óra. Itt a parton lévő nagy szálloda tetején van egy jó kis kávézó, ahonnan az egész várost belátni. Ezen kívül még érdemes elmenni a nagyobb településeken is szétnézni. Gondolok itt a következőkre: Puerto del Carmen, Costa Teguise, Teguise.

Én Playa Blanca-n voltam. Innen indul komp a másik szigetre Fuerteventurára. 23 euró oda-vissza. Megéri!

MINDENT ÖSSZEFOGLALVA

Ez volt eddigi életem legjobb döntése és azok az élmények és érzések, amikkel gazdagabb lettem azok leírhatatlanul jók. Nagyon sok új embert és barátot ismertem meg a világ minden tájáról.