Récit de Szegedi Szabolcs

… út, élet, kaland. Sok mindent elterveztem az elmúlt évek alatt. Álmokat, vágyakat. Mondhatni egy bakancslistát vezettem magamnak, nagy dolgokkal és egészen apró teljesítésre váró feladatokkal együtt.

Valahogy mindig is utazni akartam. No nem azért, mert itthon nem jó, – és itt most a turisztikai jó létre gondolok – mert Magyarország csodálatos szépségekkel és adottságokkal van megáldva. Más kérdés, hogy ezek szinte alig vannak kiaknázva. Az egész idegenforgalmunk egy Balatonból és egy Budapestből áll. Már ahogy ez állni tud… inkább fél lábon biceg. Visszatérve a gondolatra, mindig rabul ejtett a külföld varázsa. Ott új ember lehetsz. Szellemileg, testileg mindenhogyan.

Emlékszem bár többször jártam Görögországban, de minden egyes ott tartózkodásom alatt, csodával néztem az ottani lakosokat, hogy 10-11 előtt nincs bolt nyitva, és ha neki is állnak a nyitásnak, akkor még 1 órát üldögél a bolt előtt a tulaj és ráérősen cigarettázik és issza a jól megérdemelt frappéját. Nem kérdés, amikor hazajöttem szinte mellbe vágott mindig a magyar valóság, hogy az emberek rohannak, idegesek, türelmetlenek. Erős a kontraszt. De aztán én is újra rohantam, ideges voltam és türelmetlen.

A lényegre térve. Utazhatok… nem is akárhova. Állást kaptam a Kanári-szigeteken Lanzarote-n. A blog ennek az örök élményeit fogja megörökíteni ahogyan én látom. Puncsolás, szépítés, köntörfalazás nélkül. A problémákkal, a remélhetőleg hatalmas élményekkel szóval mindennel. Remélem hasznos segítség lesz ez azoknak, akik először indulnának el külföldre dolgozni, és segítség lesz azoknak, akik még nem mertek dönteni ebben. Egy dolgot tudok megigérni Nektek akik követik a bejegyzéseket majd: Őszinte, szubjektív véleménnyel adom át nektek azt amit megélek itthon az utazás előtt, az út alatt, és a kint létem folyamán.

Visszatekintő #1

2012 szeptember 14.

Na, most mivel, az események gyorsabban haladtak, mint ahogy a bloggal elkészültem (úgyahogy) és ahogy írogatni is lett volna időm, ezért csúszásban vagyok. Ezért a következő pár bejegyzés az elmúlt pár nap történéseit fogja elmesélni, felvázolni, elénk tárni, kinek mi tetszik.

Kezdjük igazából úgy szeptember 7-e környékén, miszerint az egy pénteki napra esett. Ezen a napon határoztam el, hogy Zádori Richárdon keresztül beadom a jelentkezésem a del REY International-hoz. Úgy voltam vele, hogy megpróbálni ingyen van, azzal, hogy elküldök egy önéletrajzot még nem veszthetek semmit. A lehetőséget meg kell adnom magamnak, hiszen kitudja, hogy mi sülhet ki belőle. Már volt angol nyelven megírt önéletrajzom, ezt felfrissítettem kicsit az aktualitásokkal, kipofásítottam és már küldtem is. Innentől kezdve jött a tűkön ülés. A várakozás, az izgulás mérhetetlen nyomása, ami néha teljesen magával ragadott, néha pedig szinte el is felejtettem, hogy külföldön próbálok munkát keresni. Olyan volt az egész, mint egy hullámvasút.

Az egész szeptember 11-e, keddi napon csúcsosodott be, mikor is jött egy email, hogy Lanzarotéból munkaajánlatot kaptam. Első fordulatból azt se tudtam hol is van ez a Lanzarote, majd 10 perc öröm-ugrálás-önkívületi állapot-ugrálás-etc után megtaláltam, hogy ez biza’ a Kanári szigeteken van. Munkaajánlat elolvasása, elmélkedés, gondolkodás, osztás-szorzás … majd elvállalás.

Nem érzem akkora titoknak, a meghirdetett munkákat mindenki láthatta, úgy hogy leírhatónak gondolom. Az állás amit elvállaltam a következő részletekkel jött létre:

4 csillagos szálloda, Lanzarote
    Pozíció: Bar/restaurant – felszolgáló
    Fizetés: havi nettó 300 Euró
    Szállás & ellátás: ingyenesen biztosított a hotel által
    Heti munkaórák száma: 40
    Vállalható dátumok: szeptember vége októbertől – márciusig

Ha időközben március előtt haza kell jönnöm, vagy nem tetszik a munka, probléma és anyagi terhelés nélkül megoldható.

Ezért az állásért 150 € + 20.000 Ft programdíjat kellett fizetnem, amit ha úgy vesszük, az első pár hétben már visszatérül. A kiutazást nekem kell elintéznem, de erről majd egy külön bejegyzésben említenék szót.

Sokan kérdezhetik, hogy ennyi pénzért miért vágtam bele? A válasz magamban igen egyszerűen hangzik, még ha mások nem is értenek velem egyet.

Adott egy munkalehetőség, egy mesés környezetben.
Az angol és a spanyol nyelvet gyakorolhatom, fejleszthetem.
A szállásra és az étkezésre nem kell költenem.
Ha problémám van, idő előtt felmondhatok és hazajöhetek.
Ugródeszkának, és referenciának a későbbiekben tökéletes.
Mo-n ennyit se tudtam megkeresni.

Talán így első körben ennyi jutott hirtelen eszembe.Pozitívan próbálok elébe nézni az egész munkának, utazásnak és bizakodom, hogy minden zökkenőmentesen fog zajlani és egy fantasztikus élménnyel leszek gazdagabb!

Visszatekintő #2

2012 szeptember 15.

avagy repül a repül a … Hogy is mondjam, nem volt egyszerű ez a repülőjegy kérdés. Lehet, mások már rutinból intézik 10 perc alatt, nekem nem sikerült ilyen gyorsan megoldanom. Végül is ez lesz az első repülésem …

Mint, ahogy fentebb írtam, most repülök életembe először. Sőt! Igazából nem csak hogy most repülök, de még reptéren is most fogok először járni. És ha még el is gondolkodok egy kicsit, felötlik bennem a tény, hogy repülőtér 20km-es közelébe nem jártam még :-D Szóval teljesen idegen tőlem ez az egész terület. Repülőjegy keresőkben próbáltam a del REY International-tól kapott tanácsokkal informálódni, Budapest – Barcelona – Lanzarote útvonal mentén, de utána már a foglalásnál akadtam el. Hogyan működik ez az egész egyáltalán? Adatlapot kitöltöm, pénzt átutalom, és? És tovább? Hogy lesz ebből repjegy? A filmekből ismert képsorok alapján, amikor a szerencsétlen főszereplő beesik a pulthoz, hogy adjon neki egy repjegyet a következő gépre. És tádáám kap valami kis lapot. (Bevallom, most, hogy már megvettem a jegyet még mindig nem tudom, hogy a filmes példa így működik e vagy mi az, amit kap, vagy valaha működött e így, vagy ez csak Hollywood) De lépjünk is tovább, szóval ott tartottam, hogy teljesen kínainak tűnt ez az egész repülőjegy kérdés, így gondoltam az IBUSZ irodájában majd megvásárlom a jegyet, intézzék ők, fizessenek ők a neten, én majd kápéban kifizetem biztos, ami biztos.

Na és innen jött a horror. Nem csak nekem, szerintem az ibuszos csaj is küzdött rendesen, mivel 2,5 óra alatt sikerült repjegyet találni, foglalni, megvenni, szóval mindennel együtt. Lehet igazából, hogy ez egy megszokott időtartam, én az miatt sokaltam, hogy egyszerre mentem be egy nővel az irodába ő is repjegyet vett (Milánóba) és 8-10 perc alatt végzett. Bár itt a Lanzarotei csatlakozás miatt volt a probléma igazából.

Feladat:

Találjunk olyan járatot, ami hozzávetőlegesen megfizethető, és a jövő héten indul.

Lett volna igazából egy megoldás negyvenpárezer forintért, (Bp-Barcelona; Barcelona-Lanzarote) csak az volt vele a bökkenő, hogy a Barcelonába érkezés és a Lanzarotei gép indulása között mindössze 3 óra volt csak. Erre lehet többen azt mondják, hogy bőven elég. Én viszont nem mertem belevágni, mert attól tartva, hogy ha késik a gép, vagy elszerencsétlenkedem az időt a reptéren, hogy mit merre találok, akkor lekésem a gépet. (2 külön jegyről beszélek amúgy) Ezért hiába volt kedvező a 2 jegy ára elvetettem.

A másik amit feldobott a gép, az egy bécsi indulású, Düsseldorfon szinte egész nap várós, majd másnap közvetlenül Lanzarotéba repülő járat lett volna, 74.000 Ft-ért. Ez lett volna a vészmegoldás, a talon, amit félreraktunk, mert itt 1 jegy volt az egész, és nem kellett volna a csomagomat kiszednem és felraknom a Lanzarotei járatra.

De jött a végső megoldás, végül is amit választottam és kifizettem.

Vasárnap 23-én 16:40-kor indulok Pestről Madridba, ahova 19:50-re érkezem.
Majd 24-én reggel 7:10 kor indulok Lanzarotéra ahova 8:55-re érkezem.

Ami az egyetlen illúzióromboló dolog volt eddig, az az, hogy a hotel nem küld elém senkit a reptérre.Pedig már úgy elképzeltem, ahogy a nevem fel van írva egy kartonlapra és valaki ott vár majd. :-)