2013 nyarát Menorcan tölthettem del REY International jóvoltából. Annyira tetszett a kinti életstílus, hogy a tavalyi telet nem itthon töltöttem. Még nyáron jelentkeztem Spanyolországba és most se kellett sokat várnom arra, hogy valamelyik hotel fel figyeljen rám.
Lanzarote
Szeptember 16-án útnak indultam a Kanári-szigetekre azon belül Lanzarotere. Előző esetemből tanulva nem Ryanair-rel mentem. A gépem hajnali 3-kor indult Bécsből. Reggel 8-ra értem a hotelhez, alig vártam, hogy végre aludjak kicsit a repülő út után, de 9 kor még találkoznom kellett az igazgatóval. Örült hogy megérkeztem, de azt mondta jöhettem volna előbb is…
Tájékoztatott a szabályokról illetve közölte hogy a bárban dolgozok majd, ezután mosolyogva megemlítette hogy, már aznap munkába kéne állnom úgyhogy elkísért a mosodába ahol kerestek egy rám nem illő munkaruhát. Közölték hogy délre mehetek érte addigra ki is tisztítják, még jó mivel 1-kor jelenésem volt.
Ezután hosszú labirintusnak tűnő útvonalon eljutottunk valahogy a bárig ahol bemutattak a főnökeimnek illetve új munkatársaimnak. Itt jött az első nagy akadály ugyanis a bárban nem beszéltek olyan jól angolul. Igaz elkezdtem a spanyolt itthon tanulni, na de nem sikerült társalgási szintre fejlesztenem pár hónap alatt.
Izgulva visszatértem a szobámba, amit egy német lánnyal osztottam meg. Munkám kezdetéig berendezkedtem majd találkoztam Annával, aki szintén ott dolgozott. Majd eljött az 1 óra tehát mennem kellett dolgozni…. A hotel 3-szor akkora volt mint Menorcan, itt 2 bár volt egy ami csak nappal volt nyitva 10-től 6-ig, (ez a medencék partján állt, gyönyörű kilátással a homokos óceán partra) a délelőtt folyamán teát, sütit, kávét lehetett fogyasztani edéd időben snack menüből lehetett választani, délután pedig szintén sütik, fagyik és shak-ek közül, a másik bár 5-től volt nyitva hajnal 1-ig ahol már csak alkoholos italokat szolgáltunk fel. Tehát, kis időbe tellett mire megtaláltam a bárt, ami hatalmas volt.
Mivel 1 órától dolgoztam pont ebéd idő volt és persze a legforgalmasabb is nem kell mondanom eléggé stresszes voltam. Komolyan, ha nincs semmilyen tapasztalatom a vendéglátás terén elvéreztem volna. De szerencsére van így könnyebben vettem az akadályokat, amik előttem álltak. Nem panaszkodás, mert szerettem, amit csináltam de fél óra volt a „betanításom”. Aznap 4 óráig dolgoztam majd volt egy kis szünetem egészen 8 óráig utána a Coctail bárba kellett mennem. Záráskor már hulla voltam és munkatársaim kedvessége miatt fél órával előbb végezhettem. :)
Legtöbbször osztottban dolgoztam, de volt hogy egyben a 8 órát, ami 4 órától a pool bárban majd gyors ruhacsere és korai vacsi után a másikban jelentette a munkát. Mindegyiknek volt előnye és hátránya.
Az itteni munkatársaim nem fogadtak olyan lelkesen mint az előző helyen de ez csak 2-3 napig tartott. Azután megtaláltuk a közös hangot mindenkivel. A munka úgy nézett ki mindegyik bárban hogy egy műszakban nyolcan dolgoztunk, négyen a báron belül négyen felszolgálóként. Ebédidőben rendelés felvétele majd leadása a kinti konyhán, asztal terítés majd italok és ételek szervírozása.
Amit elsőnek furcsállottam, hogy nem volt mindenkinek saját asztala, amit csak ő szolgált ki. Este egy emberrel voltunk többen, aki egy érintőképernyős géppel járkált és arra vette fel a rendeléseket (asztalszám, italok neve, végösszeg) ez a báron belül blokk formájában jelent meg és annak alapján készítették el nekünk pincéreknek. Mi ki szervíroztuk, kifizettettük.
Az első egy hónapban a csuklóm nem igazán bírta a kiképzést, a hotel tele volt így munka is akadt bőven ráadásul a bár nyilvános volt tehát az utca embere is bejöhetett. Szóval izomhúzódásom lett, ami nagyon tud fájni szerencsére kaptam csuklószorítót, ami javított a helyzeten. Minden este élő zene szórakoztatta a vendégeket illetve a táncparketten táncolni is tudtak ezután egy órás műsor következett majd éjfélig ismét zene.
Az esti műszak mindig vidám hangulatban telt és nem csak azért mert titokban néha ittunk egy kicsit… :)
A vendégeket nagyon szerettem. Ott tartózkodásom alatt velük is összebarátkoztam és a mai napig tartom a kapcsolatot némelyikükkel. Visszatérő vendégek is voltak az idő alatt amíg kint voltam.Amikor alkalmam volt rá beszélgettem velük néha megkaptam a munkatársaimtól, hogy én nem is dolgozom. Minden nagyon jól ment míg a bárfőnök azt nem mondta, hogy most én következem. Meg kellett tanulnom az érintőképernyős kütyüt. A halálomon voltam. Igaz könnyebb volt a munka nem kellett kapkodni nincs nehéz tálca többet lehet beszélgetni de maga a gép elég bonyolultan működött. Az elején hibát hibára halmoztam, nem éreztem benne a sikeremet valószínű ezért nem szerettem a vége fele kezdtem belejönni, de nem bántam, ha mégse nekem kellett vele dolgoznom. Heti 40 órát kellett dolgoznom 2 szabadnappal.
A főnökeim rugalmasak voltak, hiszen ha lehetett az én kérésemre alakították a munkaidőmet. Szállásomat és az étkezésemet természetesen a hotel biztosította. A szoba egy átlagos szobának felelt meg, egy folyosón a vendégekkel. Előny volt, hogy minden nap jöttek takarítani, de ugyan akkor hátrány is hisz szabadnapodon épp pihennél még kicsit tovább, de ez nem minden esetben volt lehetséges. Az étel.. hát sült krumplit mindig tudtam enni. :) Sajnos a ruháinkat magunknak kellett mosni (nálam ez minden volt csak mosás nem, a ruhák áztak és áztak) csak a munkaruhát lehetett mosatni.
Amíg kint voltam rengeteg magyar fiatallal találkoztam, akik szintén gyakornokok voltak, mint én. Esténként hatalmas bulikat szerveztünk, kocsit béreltünk, shopping körutakat rendeztünk vagy csak simán a parton feküdtünk esetleg bicikliztünk, vulkánt másztunk. Volt alkalmam felfedezni a szigetet.
Ezt a helyet is szerettem, imádtam a munkámat, a munkatársaimat és az, hogy voltak nyelvi nehézségek közöttünk csak még szórakoztatóbbá tette a dolgot. Arra, hogy jól végzem e, a munkámat az utolsó heteimben kaptam meg a teljesen egyértelmű választ mikor kiderült távozásomnak pontos napja. Főnökeim szó szerint kérleltek, hogy ne menjek haza. Felajánlották, hogy kifizetik a repjegyemet, csak maradjak. :) Itt elbizonytalanodtam, végül csak hazajöttem. Nem bántam meg egy percet sem, és ezt az élményemet is a del REY Internationalnak köszönhetem. Most újra jelentkezem és remélem hasonló jó élményekkel és tapasztalattal gazdagodhatok.
Vous voulez aussi une telle expérience?
Récit de Vincze Mónika
Animátornak jelentkeztem a Kanári szigetekre. Mindig is vágyam volna eljutni a szigetcsoportra, és a spanyolomon is szerettem volna fejleszteni.
suivant…
Récit de Lantos Lili
Rengeteg új emberrel ismerkedtem meg és sokat tanultam még magamról is a kint töltött időszak alatt. Mikor kiutaztam csak 1-2 szót nyekeregtem spanyolul, de a szókincsem észrevétlenül is fejlődött.
suivant…
Récit de Jarosi Nikolett
Egy referencia levéllel, rengeteg baráttal, sok tapasztalattal gazdagodtam, amiért egész életembe hálás leszek.
suivant…
Récit de Juhos Attila
Aki szeret búvárkodni és úszni, annak az Atlanti Óceán maga a paradicsom, ahogy nekem is az volt. Felejthetetlen vizisportok és élmények várják az embereket.
suivant…
Récit de Ledzényi Viktória
A kinti kalandom rendkívül nagy löketet adott, ahhoz, hogy menjek máshova is külföldön dolgozni. Nekem nagyon tetszett összességében az egész, így csak ajánlani tudom mindenkinek, aki gondolkozik rajta.
suivant…
Récit de Reich Anikó
Nekem fontos volt, hogy gyakorolhassam, mind az angol, mind a spanyol nyelvtudásom és erre volt is lehetőségem minden nap, akár a munkahelyen, akár az autókölcsönzés alkalmával.
suivant…
Récit de Belák Tamás
Ami a legnagyobb pozitívum volt a munkával kapcsolatban, hogy borzasztóan kedves és barátságos ‘főnökeim’ voltak, akik egyenlőként kezeltek, viccesek és türelmesek voltak.
suivant…
Récit de Ancsák Daniella
Aki fél belevágni, annak azt tanácsolom, hogy olvasson el jó sok élménybeszámolót, és nem marad kérdése. Mi sem véletlenül vágunk bele, immár harmadjára :)
suivant…
Récit de Bruckner Csaba
Spanyolország egy nagyon szép ország, ahol egy nagy múltú kultúra gondoskodik a turisták izgalmairól. A napfény, a gitár, és a tánc országa, ahol a mediterrán kisugárzás az emberi hozzáálláson is érződik.
suivant…
Récit de Szirányi Dóra
Biztosan mondhatom, hogy Ő is örök élményekkel fog hazatérni, és könnyes szemekkel fog búcsút inteni a helynek és a többieknek, amikor eljön az ideje, hogy mennie kell.
suivant…