Récit de Mátyás Mariann

A del REY International csapattal 2013 tavaszán találkoztam Gyöngyösön, és rögtön tudtam, hogy egyszer én is ki akarok menni velük a Kanári-szigetekre. A tervem akkor nyáron keresztülhúzta a szakdolgozat, valamint a kötelező szakmai gyakorlat, de amikor decemberben leállamvizsgáztam első dolgom volt újra jelentkezni.

A pozíciók közül a „szajré” gondolata miatt a szobalány volt a legvonzóbb, másra nem is jelentkeztem. Szűk két hét alatt jött is az ajánlat, hogy Fuerteventura szigetére mehetnék azonnali kezdéssel. :) A hotel gyönyörű volt, én pedig külön örültem annak, hogy hárman már voltak kinn magyarok.

Maga a sziget - éghajlatából adódóan - többnyire sivatagos, gyér növényzettel, a kiépített városok viszont gyönyörűen festettek a mesébe illő pálmafákkal, virágsorokkal. Közel egy napos utazás után érkeztem meg a szállásomra, ahol a recepciós nagyon kedvesen fogadott. A csajok még kaját is hoztak nekem ebédről, gyorsan össze is barátkoztunk.

A szobánkban kezdetben négyen laktunk, majd egy hónap múlva már csak ketten maradtunk. Az alagsorban helyeztek el minket, ami először nem tűnt rossznak, mégis volt néhány hiányosság. Ablak híján, csak a meleg vizes medencétől jött némi fény, ami a szobánk túloldalán volt. Emiatt a szobánkban mindig nagyon magas volt a páratartalom, egy kis nátha is két hétig húzódott.
Szintén nem működött az internet a szobában, a recepcióra mentünk fel mindig, esetleg az étkezőkbe, ha épp nem volt reggeli/ vacsora.

Megérkezésem másnapján kezdtem el dolgozni:

A munkaidő fél 8-tól fél 4-ig tartott, erősebb napokon néha előfordult, hogy túlórázni kellett.
Reggel a közös helyiségek feltakarításával kezdtük, ha valaki hamarabb kész lett besegített a mosodában a törülközők hajtogatásánál is.
9 órakor volt a reggelink, ami pékárukból állt, több féle felvágottal, vajjal és lekvárral.
15 perces reggeli után ellenőriztük a listát, hogy mennyi munkát kaptunk az adott napra, ez alapján töltöttük fel a kocsikat ágyneművel, törölközővel.

Egy nap általában 8-10 szoba jutott egy emberre, fél órát tartott egy szoba kitakarítása. Egy vendégszobánál a terasszal kezdtük, ahol a bútorok letörlése és a falevelek összesöprése volt a feladat. Ezután ágyak megigazítása – „cambio” esetén teljes ágyneműcsere -, portörlés (örök kedvenc a kávéfőzős vendégek) , fürdőszoba takarítása (másik kedvenc a jakuzzi, amibe előző este óta szépen beleszáradt a homok :) porszívózás, valamint feltörlés. Bejövő szoba esetén ez a sorrend picit változott, ilyenkor általában 2 órát is eltöltöttünk egy szobával.

A munka nem volt fárasztó, két hetes betanulási időszak után engedtek minket, diákokat is egyedül dolgozni. 6 állandós kolleganőm volt, valamint hárman voltunk úgynevezett „estudianték”. A hotelben 51 szoba található, ezekben mindben ki volt rakva egy kártya a hozzá tartozó szobalány nevével, így gyakran meglepődtek a vendégek, ha nem a megszokott személy takarította a szobájukat. : )

Ezek a „személyre szóló” szobák kicsit csökkentették is a borravaló esélyét, így mi diákok igyekeztünk még szebben dolgozni, valamint szinte mindig hajtogattunk a vendégeknek törölköző állatokat. : )

Az ügyfelek többnyire idősebb német házaspárok voltak, a második leggyakoribb nemzetiség az angol volt, de elvétve jöttek spanyolok, olaszok, franciák is.

Bár a szerződésben angol nyelvet kértek, csak 1-1 ember beszélte jól a hotelben, a munkatársaim közül például senki. De ez nem jelentett problémát, a spanyol munkanyelv csak úgy ragad kinn az emberre. Én még itthon tanultam, és a nyelvtan nagy részét el is felejtettem kinn, annyira alap igeidőket használnak, így érdemes inkább a szókincsre koncentrálni.

A magyarokon kívül volt még 3 román és egy bolgár diák is, különböző pozíciókba. A munkanapokon kívül heti két szabadnap mindenkinek garantálva volt, a főnökkel is meg lehetett beszélni, ha el akartunk menni valamerre. Maga a sziget nem a legbulisabb, a turisták zöme is idősebb. A part viszont nagyon szép, a bátrabbak a szörfözést is kipróbálhatták.

Ha helyben akartunk bulizni három disco és még néhány bár közül választhattunk, ahol mindig italakciók, karaoke- estek vártak minket. A buli helyeken lehetőségünk volt spanyol táncokra, amik még hangulatosabbá tették a szórakozást. :)

Szabadnapon érdemes volt pár euróért átmenni a szomszéd városba, Jandiába, ami Costa Calmánál nyüzsgőbb, és ott eltölteni a délutánt. (Külön érdekesség, hogy a buszra annyi ember szállhatott fel, amennyi szabad szék volt. Így fértünk fel hárman a harmadik buszra, mert a többin nem volt elég ülőhely. )

Na de ami számomra a leges legjobb volt: az ételek.

Az első két hónapban úgynevezett „habzsidőzsi” volt. Az ebéd általában az előző napi vacsora volt, ha maradt belőle, esetleg kicsit alakítva rajta. De előfordult, hogy csak elénk raktak kb. 50 tükörtojást sült krumplival. Így az ebéd helyett a vacsora volt a leg íncsiklandozóbb:

Krumplinak az összes létező felhasználási módja, halak – néha lazac, rákok-, sültek, néha még pörkölteket is főztek. Spanyol omlett, rákkal töltött avokádó, tésztás ételek, minden, amit csak el lehet képzelni. A vacsora bár este fél 10-kor volt, 10-ig vártuk körülbelül a ’postret’, vagyis desszertet. Fagylaltok, pisztáciás krémek, tálnyi méretű Mousse krémek, apró sütemények tömkelege.

Beszámolómban igyekeztem realistán leírni a mindennapokat Costa Calmán. Bár néhány dolog lehet nem a legbiztatóbb, mégis SOHA egy pillanatra se gondoltam azt, hogy rossz lenne kinn, és haza akarok jönni.