Récit de Szepesi István

Nyári kalandozásom 2013 márciusának végétől indult be. Már az újévnek is úgy indultam neki, hogy igen, én idén külföldre fogok menni és egy nagyon szép helyen fogok dolgozni. Elhatározásom hamar meghozta a gyümölcsét. Január havának közepén már elkészítettem az egész alakos fotómat, elküldtem a pályázati anyagomat a del REY International munkatársainak és vártam a csodát…

Várakozásom és vágyam hamar igazzá vált, hiszen a hónap végén felvették velem a kapcsolatot telefonon keresztül és rá egy pár napra jött az ajánlat… MALLORCA!Úristen, de gyönyörű… Spanyolország… Amit elsőnek jelöltem, onnan kaptam ajánlatot… és még meg sem várakoztattak. :)

Itthon persze mindenki kétkedve fogadta a hírt. Na, ugyan már, jajj persze, majd meglátjuk mi lesz. Én csak végeztem a dolgom. Megszereztem a hiányzó dokumentumokat, bekészítettem mindent és megvettem a jegyet életem első repülésére. Ott tört meg mások gondolata. Igen, ő tényleg el fog menni, elmegy egy ismeretlen országba, ismeretlen, de egyben csodaszép helyre és dolgozni fog, teljesen idegen kultúrában, új emberekkel és minden új lesz…

Eljött a mi napunk – szokták mondani. Hajnalok hajnalán útnak indulni, át Pozsonyba és nyomás fel a gépre. Előtte szokásos sírás-rívás… Higgyétek el, a küszöbről a legnehezebb lelépni… Viszont az új ereje csábító és kalandvágyó fiatalok vagyunk. :)

Megérkeztünk sikeresen, itt vagyunk! Elő az internet, anyu apu élünk nem raboltak el és csodás helyen vagyunk. Tengerpart, napsütés, meseszép idő… és a télikabátom, amit köszönhetek a tavalyi év elhúzódó telének.

Elfoglaltuk szállásunkat, megismertük szobatársainkat és egymást. Ritával és Reginával indultam útnak, akikkel mindenben segítettünk egymásnak - úgy érzem.Rita és én az étteremben, Regina a bárban kapott lehetőséget.

A főnököm egy rettentően kedves ember volt, nagyon jól megértettük egymást és szeretett minket, a munkánkat, mindent. Nagyon hamar hozzászoktunk a 300 fölötti vendégszám kiszolgálásához, még valamennyi spanyol is ragadt ránk.

Nagyon jó csapat alakult ki, jól éreztük magunkat – közrejátszott az is, hogy rengeteg magyar csatlakozott még a csapatunkhoz. Kinga, Gergő, Dominika, Barbi, Krisztina, Judit és Krisztián, aki már előttünk is kint volt és segített a beilleszkedésben. Remélem senkit sem hagytam ki, akit mégis, ne haragudjon. :)

Hosszúra sikeredett a nyár, de olyan élményekkel teli érkeztünk haza, amit csak így tapasztalhattunk meg. Mérhetetlen önbizalmat kap az ember, megismeri önmagát, tűrőképességeit. Fejlődik, idegen nyelven kommunikál, barátokat szerez és, ami a legfontosabb… Élettapasztalatot! Én ezzel a szóval írnám le mindazt, amit kaptam!

Természetesen voltak bulik, nehéz napok, honvágy… ezekkel mindenki fog találkozni!

Lesz olyan pillanat, hogy azt mondod, nem érdekel és hazamegyek!Én garantálom, nem fogsz! Ha a körülmények adottak, minden megvan ahhoz, hogy jó tanuló legyél és megalapozd akár a karrieredet! Ismétlőként látom magam. Ebben a szakmában akarok dolgozni, ezt is tanultam, nekem ez a külföldi munka megadta azt a lökést, ami azt súgja, így tovább, ne állj le, utazd be a világot és lásd azt, amit látnod kell!

És meglesz a munka gyümölcse: augusztus végén kellett volna hazajönnöm… november másodikán érkeztem meg szerződéshosszabbítással és nagyon sok szeretettel! Szobatársammal máig tartom a kapcsolatot, barátaimmal is beszélgetünk és megbeszéltük, egyszer újra itt leszünk együtt! Remélem igazuk lesz!