És a kaland folytatódik...
Hamburgi átszállással és nagyon sok óra utazással valamikor este 10 körül érkeztem meg Rodosz szigetére Június 7-én. Az animátorok menedzsere jött elém a reptérre. A munkahelyem egy 5 csillagos szálloda volt. Amikor beléptem azt hittem elájulok. Játékterem, medencék, kint, bent, hatalmas éttermek mint valami filmben. A hotel előtt pedig a türkizkék tenger.
Másnap már el is kezdtem dolgozni a mini clubban. Gyerekekkel kellett játszani, festeni, rajzolni, arcot festeni. Igaziból először nagyon érdekes volt. 4 órát dolgoztam a mini clubban nappal és 4 órát este a többi animátorral az esti showban. Táncoltunk, tapsoltunk, beszélgettünk a vendégekkel.
Animátornak lenni nem egyszerű, sőt én szerintem nagyon nehéz, én úgy gondolom, hogy ezt nem lehet megtanulni erre születni kell. Nekem nagyon sok nehézségem volt és a munkatársaim itt nem voltak túl segítőkészek.. Nagyon nehéz volt beilleszkedni így, hogy tulajdonképpen csak magamra voltam utalva.
Jó pár vita és nehézség után úgy döntöttem, hogy nem akarok az esti show részese lenni, így animátori munkámat gyerekanimátorként folytattam a mini clubban. Teljesen más volt itt minden mint Mallorcán, nem voltak barátaim, ez a csapat nem volt egy igazi csapat. Mindenki a maga útját járta, szabadnapjaimon egyedül voltam. De én ettől nem rettentem vissza.
Igyekeztem magamnak a szabadidőmet és szabadnapjaimat izgalmassá tenni és bejártam a szigetet. Láttam Rodosz minden nevezetességét. Habár egyedül voltam, de mégis olyan dolgokat láttam, amiknek az emlékét senki nem veszi el tőlem. Néhányat említenék abból ahol jártam: Voltam Törökországba hajóval, ami csodálatos volt! Voltam a Pillangó Völgybe, ami nagyon- nagyon érdekes volt, több ezer pillangó egy helyen, és amikor felrepültek lélegzetelállító volt a látvány. Jártam több tengerparton is, amit túlzás nélkül nevezek búvárparadicsomnak: Kalithea, Anthony Quinn, Ladiko Beach. Valamint ami a turisták egyik kedvenc látványossága Lindos se maradt ki az én listámról se.
Szépen lassan megismerkedtem más magyarokkal is, akik a környező hotelekben dolgoztak. Ők lettek a Szigeten az egyetlen barátaim. Egyszer sikerült még szabadnapot is cserélnem és az egyik magyarral elmentünk a Falirakiban található Waterparkba. Talán ez volt az egyik legjobb szabadnapom.
A hotelben a munkatársaim társaságát már nem igazán kerestem egyedül a mini clubban éreztem jól magam a sok gyerek között, akik rengeteg szeretett adtak nekem. Animátornak lenni érdekes munka, mert nagyon sok féle emberrel találkozol és nagyon sok különböző kultúrát és népet ismersz meg. Sok család úgy távozott tőlem, hogy amikor a gyerekek megöleltek, megpusziltak én szó szerint meghatódtam és sokáig éreztem még néhány család hiányát. Nehéz, mert ők elmennek, de te mindig ott maradsz. De sok család megadta az elérhetőségét, sok gyerek rajzolt nekem, amiket most is őrzök.
A magyar lányokkal természetesen meg ismertük az éjszakai életet is. A legjobb és legviccesebb bulik a fővárosban lévő Bar Streeten voltak. Aki idejön dolgozni ezt ki ne hagyja. Valamint életem egyik legjobb bulija itt volt a tengerparton. Igazi Beach Party volt dj-vel, fényekkel a tengerparton. A sok probléma miatt, ami engem itt ért úgy döntöttem 2 és fél hónap után, hogy hazamegyek, így Augusztus 18-ára meg is vettem a repülőjegyemet. Fájó szívvel csak a magyar lányoktól köszöntem el a munkatársaim velem sose voltak túl barátságosak az okát ennek a mai napig nem értem, de félig ők voltak az oka annak, hogy úgy döntöttem hazamegyek.
Aki belevág egy ilyenbe, annyit tanácsolnék még, hogy mindig legyen nála elég pénz, mert bármi közbejöhet és szükség lehet rá. Összességében nagyon tanulságos és csodálatos feledhetetlen 7 hónap volt ez az életemből. Köszönöm a del REY International-nek, hogy ilyen csodálatos helyeken járhattam és jövőre remélem, újra megyek.