"Engem és egy társamat a del REY International 2012 júniusától közvetített ki Krétára egy német háttérrel rendelkező hotelba, mint pincér / lifeguard. Ott csak ketten voltunk magyarok, ami először szokatlan volt, eléggé „mélyvíz”. De ezzel is hamar megbarátkoztunk, és 4 felejthetetlen hónapot töltöttünk el Sissiben."
Kedvesen fogadtak minket, és a továbbiakban bebizonyosodott, hogy Krétán szeretik a magyarokat. Sok ismerőst, barátot megismertünk, akik végig segítettek munkánkban, tanácsokkal láttak el, és akikkel továbbra is tartjuk a kapcsolatot, és visszavárnak. A 4 hónap során bejártuk a szigetet, ami pedig a munkát illeti, ott is rengeteg tapasztalatot szereztünk.
Egy dolgot nagyon nehéz volt megszokni. A monotonitást. Minden nap ugyanolyan, mindennap ugyanazt csinálod, ugyanazok a vendégek heteken keresztül. Az időérzékünk elvesztettük, volt, hogy nem tudtuk hanyadika van, csak azt, hogy milyen nap, mert jön a szabadnap. :) Egyébként ezzel a helyiek is így voltak, úgyhogy ezt nem csak mi tapasztaltuk.
Egy dologra még felhívnám a figyelmeteket, amit Judit is hangsúlyoz. A görög ügyintézés lassú. Sokszor, hogy elérj valamit, napokig a nyakukra kell járni, mondani naponta többször, nem szabad hagyni, ha valamit el szeretnél érni. A mottójuk: „tomorrow”. Nem kell megijedni, csak kitartónak és határozottnak kell lenni.
Amit még kérdezni szoktak tőlem, az a nyelvtudás. Nem kell felsőfokon, lírai, cirkalmas mondatokkal felvértezve odamenni. Csak egyszerűen, nem baj, ha nem helyesen, de tudjátok kifejezni magatokat, és megérteni, amit mondanak. Ez utóbbi menni fog, mert ők is a „lebutított” angolt használják. Ha nem értesz valamit, kérdezz. Szívesen segítenek, azért vannak, nekik is érdekük, hogy jól teljesíts.
Egy példát mondanék: a görög szálloda-igazgató (!) borzalmas akcentussal beszélt angolul, de németül is, és még a görögök is mondták, hogy néha ők sem értik mit szeretne. Mindig motyogott valamit valahogy. Sebaj, az ilyenhez is hozzászokik az ember. Gyorsan lehet alkalmazkodni, mert rá vagyunk kényszerítve. Ha valamivel problémátok van, akkor a felettessel kell beszélni. Ne a konyhással, ne a helyettessel, „fővezírrel”. Vagyis ha pincér vagy, akkor az étterem vezetővel, vagy a Food & Bar managerrel.
Meg lehet mindent oldani, csak kultúráltan, higgadtan kell kommunikálni ilyenkor, és nem kell attól félni, mint itthon, hogy kirúgnak. Azért nem rúg ki, mert ha jól dolgozol, és be vagy már tanítva, sokkal nehezebb egy újat felvenni, betanítani, így inkább segítenek. Kölcsönös függés, segítés, kint kicsit jobban működik, mint itthon.
A monotonitásba, akinek alacsony a tűrőképessége, belefárad, de a látvány, a szabadnapokon, ha jó programokat szervezel, kocsit bérelsz, elutazol valahova, az ott szerzett barátokkal egy jó party, mindenért kárpótol. Minden hotel nyilván más, más a légkör, a mentalitás.
Valakiknek nagyon könnyű, másoknak sokkal nehezebb. A papagáj is azt mondta a macska szájában: „nem kell besz**rni”. A fentebb említett dolgok, ilyenkor megkönnyítik, a stresszt le lehet vezetni. Én a munkatársakkal fociztam is egy jót a német csapatok ellen (mert abban a hotelban a családok 90%-a német volt), és 2.-ok lettünk. Most ez közhely, de kint tényleg megérzi az ember, hogy szerezz barátokat, és könnyebb lesz. :) Akkor volt a foci EB is, és a vendégekkel együtt néztem. Bár én a franciáknak drukkoltam, francia mezben, egy kis derültséget okoztam ezzel mindig.
Összegezve elmondhatom, hogy a nehézségek ellenére, amik lesznek, mert az ember mégiscsak dolgozni megy oda, szerez egy külföldi referenciát, ami jól mutat később az önéletrajzban, ezek mellett rengeteg élményben lesz része, a görög tengerpartok, szigetek csodálatosak, a víz kellemes.
Aki egyedül vág neki, és fél, hezitál, annak azt tanácsolom: ha már felmerült benned, hogy külföld, jelentkezz, és ne lépj vissza! Bele kell vágni, mert munka és pénzkeresés mellett, még nyaralni is lehet egy jót, ingyen, hisz a kaját, szállást, állja a hotel.
Vous voulez aussi une telle expérience?
Récit de Berkes Hajnalka
Egy ötcsillagos hotelben kaptunk munkát felszolgálóként. Én a szálloda éttermében, pool barjában és különböző rendezvényeken dolgoztam.
suivant…
Récit de Kozák Katalin
Én nem bántam meg, hogy feladtam a biztos munkahelyemet itthon és külföldön próbáltam szerencsét. Nagyon jól éreztem magam.
suivant…
Récit de Szirányi Dóra
Biztosan mondhatom, hogy Ő is örök élményekkel fog hazatérni, és könnyes szemekkel fog búcsút inteni a helynek és a többieknek, amikor eljön az ideje, hogy mennie kell.
suivant…
Récit de Boronkay Bianka
A szállodában minden második kedden úgynevezett görög estet tartottak, így ilyenkor munka után a felszolgálók is lemehettek a bárba iszogatni egymással és a többi vendéggel.
suivant…
Récit de Győriová Anita
Közeledett a nyár. A két évvel ezelőtti élmények után tavaly sem volt kérdéses számomra, hogy újra külföldön töltsek néhány hónapot. Elkezdtem az interneten keresgélni, és ismét a del Rey-re esett a választásom. Megérte! ;)
suivant…
Récit de Gellén Jennifer
Választanom kellett: munka vagy utazás. De miért ne lehetne mindkettőt egyszerre? Ebben segített nekem a del REY International, amiről a nővéremtől hallottam. Gondoltam egye fene, egy próbát megér. :)
suivant…
Récit de Török Sándor
Szerintem vágj bele minél hamarabb a külföldi életbe, sok vesztenivalód nincs, nyerni viszont annál többet tudsz általa! :) Anglia csodálatos hely és nagyon sokat tanultam az ott tölött időből - ismerd meg a történetem Te is!
suivant…
Récit de Bagi Renáta
Este érkeztünk meg a Peloponnészoszi-félszigete! Emlékszem, hogy mennyire lenyűgözött a kivilágított tengerpart látványa! Ekkor még mindig alig tudtam elhinni, hogy ott vagyok.... Varázslatos érzés volt....
suivant…
Récit de Rezes Máté
A szállásunk szomszédságábann volt egy hotel, aminek a medencéjét és éttermét bárki használhatta, ha fogyasztott valamit. Oda mentünk át fürödni és koktélt szürcsölgetni a többi munkatárssal karöltve.
suivant…
Récit de Petróczy Fanni
Az estéket rendszerint közös bulizásokkal, vagy netezéssel töltöttük, soha, de soha nem unatkoztunk. A helyi bár minden este megtelt a hotel alkalmazottjaival, ahol már gyakorlatilag otthon éreztük magunkat.
suivant…