Tóth Máté

Úgy éreztem készen állok életem első igazi útjára. Be akartam bizonyítani mindenkinek azt, hogy enyém az egész világ. Elindultam felfedezni a világot. Első állomásom Görögország.

Hatalmas bulik után elindultam a reptérre. Miután testvérem átadott a “reptérnek” kicsit beparáztam. 19 évesen először egyedül repülni, átszállással Athénban… “Majd csak lesz valahogy”. Gondoltam. Hát lett is!;) Vígan be check-oltam leadtam a poggyászt, majd vártam, hogy beszállhassak. Miután felszálltam, belegondoltam egy pár dologba és nem fájt. “RODOSZON fogok élni majdnem fél évet. Pincérként fogok dolgozni, Új kapcsolatokra tehetek szert, átélhetek olyan kalandokat amiket itthon nem…”

Nem lett volna ilyen jó a nyaram, ha nem ismerném a del REY International külföldi munkavállalási céget amin keresztül munkát vállaltam. Hangsúlyozom 19 évesen Rodoszon töltöttem 5 hónapot. Elvileg a válság paradicsomába repültem… De tudjátok mit? Ha az válság volt amit én láttam, akkor az biztos csak egy álom lehetett amiből most felébredtem!;)
Nézd meg milyen volt az én “válságos nyaram” ! ;)

 

Útitársak:

A két órás repülés után megérkeztem Athénba. Kicsit másnapos fejjel  rádöbbentem arra, hogy ez egy “pár” terminállal  nagyobb reptér, mint ami Magyarországon van és senki nem beszél magyarul. Itt már muszáj volt angolul beszélni. Azt éreztem bajban vagyok.:D

De mindenki nagyon segítő kész volt  amikor az útbaigazítást kértem. A legjobb dolog ami történhetett velem a következő volt: Magyar szavakat hallottam. persze, hogy odamentem…:D
Szerintetek mekkora a valószínűsége annak, hogy a több 100 átszálló közül az a két magyar Rodoszra fog tovább utazni???:D
Na mindegy én odamentem.

” Sziasztok! Máté vagyok. Ti is Rodoszra mentek?”
A válasz pozitív volt, én pedig teljesen megnyugodtam. Kiderült a két srác akikkel összefutottam ugyan abban a cipőben járnak mint én. Ők is elindultak Rodosz szigetére dolgozni, így a téma már adott volt. Ők sem izgultak kevésbé mint én. A 4 órás várakozási időben észre sem vettük, hogy vadidegenek vagyunk. Mint ha ezer éves barátok lettünk volna. Így már könnyebben ment a repülés. Még egy Óra utazás után délután megérkeztünk Rodoszra.

Jó sok szerencsét és annál több  kitartást kívántunk egymásnak , majd mindenki elindult saját útjára.

Miután leszálltam, fogtam egy taxit és elindultunk új lakhelyem és munkahelyem felé.  Fél óra kocsikázás után megérkeztem.

 "Az én helyem…"

Egyszerre voltam izgatott és egyszerre féltem. Fél óra “tanakodás” után, mint egy skizofrén belökdöstem magam a recepcióra. Nagy meglepetésemre a recepciós pultban álló Lily nagyon kedvesen fogadott. Már látta rajtam, hogy én nem nyaralni jöttem. Fene a jó érzékét!:D

Odaadta a szobám kulcsát, majd ellátott pár fontos információval. Miután elfoglaltam a szállásom azt hittem, hogy megzavarodtam.:D

Még  a félelem lógott a számból, mikor a főnököm elémugrott. Bemutatkozott majd ezt mondta: Munka időben piercing ki, holnap kezdeni fogsz 11-kor. Úgy éreztem zárkózott a főnök. De nem is csodálkoztam ezen…majd idővel megismerjük egymást. Mikor elment, egy vendégnek tűnő lány igen gyors tempóban haladt felém. Kiderült, ő a Hajnalka, a leendőbeli magyar munkatársam. Körbe vezetett az étteremben, bemutatott a főpincérnek és pár munkatársamnak majd megmondtam neki, hogy ez nem érdekel!!!:D Itt leszek majdnem fél évet…lesz elég időm nézegetni munkám helyszínét  és megismerni a munkatársakat. Jobban érdekelt a tenger, hiszen előtte még soha nem láttam, csak a tv-ben és az interneten. “De hát sötét van… úgy sem látsz belőle semmit”- Mondta Hajnalka. Ami engem nem zavart mert látni akartam.

Majd amikor odaértünk, én csak álltam a kavicsokon, hallgattam a  haragos Égei tenger zúgását. Ekkor tudatosult bennem… Rodoszon vagyok. Elindult életem egy új fejezete.

Első naptól a sokadikig:

Mikor felébredtem, nem igazán tudtam, hogy mi is vár rám. Nagyon féltem. Persze ez tök természetesen, hiszen egy másik országba indultam el dolgozni, ahol angolul kell kommunikálni. Teljesen más közegben kell mozognom mint otthon egy bevásárló központ kasszájában ahol már profin tudtam az összes gyorskódot. Megráztam a fejem, majd elindultam. Miután megtörtént az első be check-olásom lementem a poolbárba ahol az ebédeltetés zajlik. Ott várt rám munkatársam aki mindenben segített. nem is volt annyira vészes mint amennyire féltem a dologtól. Az első műszakom nagyon gyorsan eltelt. Meg kell hogy mondjam nagyon élveztem. Pláne, hogy már az első munkanapon annyi borravalót kaptam, hogy az esti buliért nem kellett fizetnem.:D

Nagyon könnyen ment a beilleszkedés. Révén, hogy vendéglátós iskolában tanulok sok minden könnyen ment. Csak meg kellett szoknom a napi teendőket. Az első hónapban Reggel 7-től 11-ig az étteremben dolgoztam a reggelinél, majd 11-től 15 óráig a pool bárban az ebédnél. Ez nagyon jó volt ugyanis két helyszínen is dolgozhattam, ami lehetővé tette, hogy a 8 órás munkaidő ne legyen annyira unalmas. Másrészt minden nap végeztem délután 3-kor és utána azt csináltam amit csak akartam.

Ez így ment az első három hétben, hónapban… Majd amikor már a szálloda tele lett vendégekkel, a főpincér beszélt  a managar-emmel, hogy szükség lenne rám a vacsoránál, ami ugyancsak az étteremben zajlott. Így egy hónap jután már csak az étteremben dolgoztam a reggelinél és a vacsoránál. ELőször fura volt, hogy 11kor végzek a reggeliztetés után, de nem bántam, mert a vacsora csak este hatkor kezdődött és tízig tartott. Ami lehetővé tette, hogy napközben, amikor legjobban süt a nap strandolhassak, vagy várost nézzek.

Sokszor jobban is jött ez a napközbeni pihenő…Főleg amikor reggel értünk vissza a buliból és alvás nélkül mentünk dolgozni. Milyen jó is volt amikor 11-kor bezuhanhattunk az ágyba.:D

Visszatérve a munkához: Ha pincérként szeretnél elhelyezkedni a következőkre kell számítanod:
Révén, hogy ezek All Inclusive szállodák a pincérek feladata eltér a klasszikus felszolgálástól. Legfontosabb feladatunk: Az étteremben az asztalok megterítése, újra terítése, a használt tányérok „eltüntetése” a vendég elől. Emellett némi italoztatás. Azért mondom, hogy némi mert itt a megrendelt italt felszolgáljuk a vendégnek. Ezzel vége…itt nem kell fizettetni, hiszen All Inclusive. Személy szerint én nagyon élveztem. Szeretem azokat a munkákat ami pörgős, hiszen így az idő is gyorsabban telik. Nem egy nagy ördöngősség. Sokan kérdezték, miért nem szükséges végzettség. Pont ezért!!! Amit a magyar oktatási rendszer megkövetel a pincérektől az Magyarországra jó. Külföldön mivel ez eléggé leegyszerűsödik csak az alapvető folyamatokat kell megtanulnod, ami már egy hét alatt könnyen berögzül.

Pincér? Animátor? Esetleg mindkettő?

Amikor még indulás előtt az önéletrajzomat írtam, nagyon sokat gondolkodtam és arra az elhatározásra jutottam, hogy két féle önéletrajzot adok le. Az egyiken pincér állást pályáztam meg. Gondoltam, ha ezt a szerződést nyerem el akkor ez jó lesz szakmai gyakorlatnak.

A másikon animátor pozíciót jelöltem meg. Készültem arra is, hogy ha esetleg animátorként sikerül elhelyezkednem tisztában legyek  edzés programokkal, szakmai kifejezésekkel. Még itthon voltam, nagyon sok fitness videókat néztem a youtube-on, lejártam egy fitness edzőhöz, akinek az edzésein én is gyakorolhattam, edzhettem a jónépet!;) Aztán a saját tarsolyomból is tudtam ezt azt, mivel egy sikeres fogyás kapcsán edzegettem:D

Na de a lényeg pincérként kaptam előbb ajánlatot amit el is fogadtam. De nem bánkódtam…Nem ám:D Már a második héten beszéltem az animátor team leader-rel.

Elmondtam neki,  hogy szerettem volna animátor lenni, mikre vagyok képes. Majd megkérdeztem, hogy tarthatnék-e edzéseket. Szabad utat adott nekem és már a második héten elkezdtem animátori munkáimat. Tae bo fitness volt az első. Nagyon élveztem és a vendégek is szerették, de fogtok még az edzésekről is hallani.

Új pozíció: Hydroaerobik Trainer

Miután megtartottam az első tae bo fittnessem, lehetőségem nyílt arra is, hogy medencés edzéseket tartsak. Bár az animátor munkákért nem járt a fizetés, én nem bántam. Már csak azért sem, mert ha valaha én szeretnék animátor lenn, akkor fogok tudni csatolni mellé referenciát is, így minden lehetőségre lecsaptam. A napi 8 óra ( +túlóra) pincérkedés mellett, heti több edzést tartottam a vendégeknek és napi szinten röplabdáztam velük az animátor programok keretén belül.

Ez annyit jelentett, hogy a szabadidőmben tartottam az edzéseket. De nem bántam mert még így is volt elég időm arra, hogy lemenjek a partra pihenni, ússzak egyet, vagy fussak a parton. Másrészt a vendégeket is mindig megleptem. “Te nem csak pincér vagy? Hogy vagy erre képes? Honnan ez a sok energia?” Nagyon sokszor bombáztak az ehhez hasonló kérdésekkel.

Az animátor munkák révén nagyon sok vendéggel sikerült megismerkednem. Amikor pedig jöttek vacsorázni sokszor vicces is volt. A pincérek persze legyenek kedvesek, de tartsák be a három lépés távolságot, ne haverkodjanak a vendégekkel. Írja ezt egy vedéglátós könyv “x”-dik modulja…Mégis hogy valósíthattam volna meg, mikor sokszor csak úgy odapattant mellém egy két vendég sztorizgatni. “Látod ezt a lila foltot a karomon??? Ez a te szervádtól van…:D:D:D

 

Vendégek és a dolgozók közötti kapcsolat:

Amikor én megérkeztem hihetetlennek tartottam, hogy mindenki tud mosolyogni, az emberek nincsenek befordulva. Ezt értem a helyi lakosokra, a munkatársakra és vendégekre egyaránt.
Sokkal jobb volt egy olyan közegben dolgozni, ahol értékelték az ember munkáját. A vendégek nagyon nyíltak voltak, szerettek beszélgetni, érdeklődtek.

Vendég:„ Where are you from Matíí?”
Én: „ I come from Hungary”
Vendég: „Ohhhh… Really? zeretem Pick salámi, Kalocska, …. 

Sokszor meglepődtem mikor a vendégek magyarországi élményeiket osztották meg velem.:)..

Sokszor csak azért odajöttek, hogy megkérdezzék, megyek e munka után röplabdázni, mert akkor megvárnak…
Volt aki az edzéseim miatt érdeklődött.

Ahogy a legelején említettem, a főnököm érkezésemkor igen csak zárkózottnak tűnt.
Sokszor látta, hogy a vendégek odajöttek hozzám hogy közös képet készíthessenek velem, látta hogy szeretnek velem beszélgetni, amikor leveleket képeslapokat kaptam Németországból azt személyesen ő adta át nekem mert a szálloda postafiókját ő kezelte. Sorolhatnám még ezeket a dolgokat…de lényeg a lényeg, hogy egy zárkózott főnökből, egy vidám nyitott embert lett idővel.

Nem panaszkodhatok…Nagyon jó helyem volt, nagyon jó munkatársakkal. Igaz volt néhány munkatárs akiktől a plafonra másztunk, de ilyenek mindenhol vannak. A fizetéseket minden hónapban időben megkaptuk készpénzben, sőt minden egyes plusz óránkat is kifizették. A szállásunk nem volt egy nagy szám, de pont elég volt arra hogy aludjunk és lepakoljunk. Minden szobához volt egy fürdő szoba. 2 ágyasak voltak. Amikor nem volt full-on a szálloda, akkor mi is felköltözhettünk szállodai szobába. Kb 6szor költözködtünk, de mindig jó volt mikor szállodai szobát kaptunk. Általában olyat kaptunk aminek az erkélye a tengerpartra nézett. Tudjátok mennyire hiányzik…mikor reggel hulla kómásan kimentem az erkélyre, jobb kézben kávé, bal kézben cigi és a tengerpartot bámulva tértem magamhoz…

De tudom, hogy legjobban a bulik érdekelhetnek mindenkit. Vagyis engem biztos az érdekelne a legjobban , hogy ha az ilyen beszámolókat olvasnám.:D
Éjjel-nappal…látástól mikulásig:D
Révén, hogy a közelben volt egy Disco az alaphelyünk meg volt. Mivel minden diák ( szlovákok magyarok, animátorok) Más más időben végeztünk, és sokszor a szálláda területén csak munka időben találkoztunk, ezért itt ezen a szórakozó helyen találkoztunk mint civil hétköznapi emberek. Ha nem is akartunk kifejezetten bulizni, akkor is átmentünk. Jó volt nekünk is néha a szállodán kívül lenni és meginni egy sört. 

SÖR DEFINIÁLÁSA: Egy korsó MYTOS/3.5€àminden esti beszélgetés, a nap lezárása.
2 SÖR DEFINIÁLÁSA: Jó a társaság.
3 SÖR DEFINIÁLÁSA: Megjöttek a többiek.
4 SÖR DEFINIÁLÁSA: Már úgy is késő van.
5 SÖR DEFINIÁLÁSA: Hát ha ez már megüt egy kicsit.
6 SÖR DEFINIÁLÁSA: Ez az utolsó mert korán kell kelni.:D

Legszebb emlékeimet a bulikról, akármennyire szeretnétek, nem tudom felidézni. Vannak bulik amik derengnek, vannak amik nem…:D
Amire emlékszem azt megosztom, persze finomítva, hogy ne kelljen nagykorúsítani az oldalt;)

Általában azok voltak a legjobb bulik, amin az egész Staff részt tudott venni. Ahogy említettem nem egy beosztásban dolgoztunk, de éjszaka mindenki szabad volt. Ez annyival járt, hogy kicsit fáradtabbak voltunk a reggeli műszaknál. DE nem érdekelt. Hiszen jó barátságban vagyok a szórakozással, a vodka meg a legjobb barátom:D
Ha nem mentem volna bulizni, akkor most egy: nem lenne miről mesélnem, kettő: kihagytam volna életem estéit.
Általában este, amikor nem kellett mennem túlórázni végeztem este 10kor. Az után dobtunk egy zuhanyt és ha nem csak a „szokásos „ sörre mentünk le, akkor elmentünk RHODES-ra, a fővárosba bulizni…Azok voltak az esték, ott sok kép kiesett… Volt egy utca. Azt úgy ahogy van hazahoztam volna, hogy megmutassam a magyaroknak: ÍGY KELL BULIZNI. A baj csak az volt, hogy nem fért be a bőröndbe. A sétáló utca két oldalán sorakoztak az éjszakai clubok, Ordítottak a különböző zenék, a világ minden részéről a nyaraló turisták közt mi is egyszerű embereknek éreztük magunkat.

Szebbnél szebb nők, RUHÁBAN ÉS NÉLKÜLE… Mintha valami paradicsom lenne az az utca…Igaz a pénztárcát ott nem lehet kímélni. Egyik bulis esténken, mikor az animátorokkal mentem, beültünk az Apple music bar-ba. Mindenki kért egy kört…így én sem maradhattam ki. Egy laza körért fizettem laza 120 €-t. ÉS TUDJÁTOK MIT? Nem jelentett problémát. A borravaló jól kiegészítette a fizum.:D
Persze az nap este nem is tudtam, hogy kerültünk vissza a szállodába. Gondolom ismerős a szalagszakadás… Egyik pillanatban még valahol Rodoszon szórakozunk, a kötvetkező pillanatban pedig kelt munka társam…TIME TO GOOOOO! 

Azt a bulit jobban szerettem, mikor reggel 6.50 re visszaértünk és 07.00kor kezdtünk.:D Átérzitek??? Mire is volt elég 10 perc: Zuhany, Fogmos, Wc, öltöz. Nem is olyan kevés az a 10 perc. 

Sokszor megjátszottuk, hogy reggel értünk vissza buliból. Persze arra azért odafigyeltünk, hogy időben abba hagyjuk a pohár emelgetést. Hiszen mi sem szerettünk volna konfliktust. Csak akkor engedtük meg magunknak a késői ital fogyasztást, mikor tudtuk, hogy másnap szabadnap.

Emlékeztek? Említettem, hogy volt két útitársam Athéntól. Az egyik sráccal tartottam a kapcsolatot, és egyszer lejött hozzánk iszogatni. Másnap szabadnapos volt, egy magyar munkatársamnak és nekem pedig adtak egy morning off-ot, ezért nem kellett korán kelni. Számomra az is egy emlékezetes este volt. A magyarokkal annyira jól éreztük magunk a tengerparton…sikerült mosolyt innunk az arcunkra…úgy döntöttünk, hogy lent alszunk a parton. NEM VOLT JÓ ÖTLET :D

Fújt a szél, 4, azaz NÉGY kis macska ugrált rajtam egész éjjel. Majd amikor már sikerült elaludnom, Arra kell kibújnom a takaróm alól, hogy valakik nagyon röhögnek.
HÁT KINÉZTEM: 

Én: Guten Morgen!
Vendég:mÁÁÁáááá!!! Mhááátiii????! Guten Morgen:D Wie gehts Ihnen??:D:D
ÉN:Danke ich bin sooooo GUuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuut…:D:D:D
( Mellettünk pár üres üveg…a vendégek jót mosolyogtak, és kitartást kívántak a másnaphoz nekünk:D)

Lehet hogy fáztunk és fújt a szél, de vicces visszaemlékezni.:D

Összegzés

Nagyon sokan kérdezték, mióta itthon vagyok: JÓ VOLT??????????

Ezt nem lehet ennyivel kifejezni….jó jó…persze…Ez attól sokkal több volt mint JÓ. Ezt szerintem nem is lehet elmondani. EZT ÁT KELL ÉLNI!!! 

Tudom, mekkora a különbség itthon és ott. Minden téren. Az emberek sokkal vidámabbak, a fizetésem is sokkal jobb volt. Nem csak fél évet éltem Rodoszon. Jókat buliztunk, megismerhettem az egész szigetet. Szerintem mi, sokkal több mindent láthatutnk, mint egy turista, aki ott nyaral egy hetet. Olyan kapcsolatokra tehet szert az ember amilyenekre itthon nem. Németországból több helyre is kaptam állásajánlatot. Vannak, akikkel még ma is tartom a kapcsolatot. Sikerült belekóstolnom az életbe. Már nagyon várom a májust… az a hónap jelenti számomra egy ujabb utazás kezdetét.
Szeretném, ha ezzel a néhány karakterrel és képpel ösztönzőleg tudnék rátok hatni. Hiszen tényleg miénk a világ…hangsúlyozom a VILÁG. Csak merd birtokolni.

Tudjátok mennyi ország van a Földön?
Tudjátok mennyi szálloda ahol munkát vállalhatsz?
Na és azt tudod, hogy milyen helyekre juthatsz el???
Addig nem még ezt olvasod!;)