Nagyon nagy izgalmakkal vágtam neki a tavalyi nyárnak. Indulás előtt mindössze másfél héttel kaptam szerződést, így nem volt sok időm azon gondolkozni, mi várhat rám, indulnom kellett. Akkor még nem sejthettem, hogy életem egyik legcsodálatosabb kalandja áll előttem.
Június végén utaztam ki Kos szigetére, ahová késő este érkeztem meg. Az első utam a gyönyörű 5 csillagos hotelbe vezetett, ahonnan egyenesen a szállásunkra vittek engem. A szoba tágas volt, és tiszta, 2 ágy volt benne. Az erkélyünkről ráláttam a tengerre, így nem igazán volt okom panaszra. Akkor még nem tudhattam, hogy abban a szobában az azóta egyik legjobb barátnőm lakik. :) A szállás körülbelül 15 percnyire volt a hoteltől, ahová mindig a staff busz vitt be minket dolgozni.
Másnap az eligazítást hamar lezavarták, megkaptam az egyenruhát, körbevezettek a hotelben és már kezdhettem is a munkát. A főétteremben dolgoztam felszolgálóként, osztott műszakban, reggel 8-tól 12-ig, majd este 18-tól 22-ig. Ennek a rendkívül szerencsére beosztásnak köszönhetően, én 3 és fél hónapig holidayeztem délutánonként. Ugyan a koránkelés nehezemre esett, rengeteg szabadidővel rendelkeztem. Általában fürdőzéssel és napozással ütöttem el az időt, vagy az előző esti buli fáradalmait pihentem ki a két műszak között.
Az étteremben a feladatkörömbe tartozott a vendégek kiszolgálása és italok szervízelése mellett, az asztalok tisztítása és megterítése, evőeszközök és poharak polírozása is, de igazából bármilyen váratlan feladatot ránk bízott az étterem vezetője. Szükségem volt egy-két hétre, míg beleszoktam a munka ritmusába, hiszen előtte soha nem csináltam hasonlót. A műszakok kemények voltak, nagy volt a hajtás, erre jobb lelkiekben felkészülni.
A munkatársak a magyarok mellett, főként görögök, albánok és románok voltak. Mindenki kedves, laza, és segítőkész volt, így a munka mindig jó hangulatban telt.
A társaság nagyon jó volt, hamar barátokra tettem szert a magyar és a külföldi dolgozók közül egyaránt. Munka után minden este összejártunk. A hajnalig tartó partyk mellett gyakran átmentünk egymáshoz, beültünk egy koktélra az egyik kedvenc bárunkba a városban, vagy csak megfáradtan kiültünk egy itallal a hotel előtti placcra beszélgetni.
Nagyon örültem, hogy egészen más kultúrából jövő fiatalokkal ismerkedhettem meg, erre eddig korábban nem volt lehetőségem. Néhány emberrel igazi, életre szóló barátságokat kötöttem, akikkel a mai napig tartjuk a kapcsolatot interneten keresztül.
A sok munka után volt csak édes igazán a pihenés. Általában hetente egyszer kaptunk szabadnapot. Legtöbbször kirándulással, szórakozással és a tengerparton való henyéléssel töltöttem el ezeket a napokat. Néha az otthoni barátoknak és a családomnak való mesélés foglalt el ilyenkor, megosztani mindenkivel, mi minden történt velem.
A helytől október végén méltó búcsút vettem, az ott töltött utolsó napom volt az egyik legemlékezetesebb számomra. Autót béreltünk, és bekocsikáztunk az egész szigetet. Többek között elmentünk vásárolgatni Kos csodaszép fővárosába, fürdőzni a sziget sarkában lévő termálvízbe, majd napfelkeltéig mulatni egy utolsót a kedvenc szórakozóhelyünkre.
Életem egyik legjobb döntése volt Kosra kimenni, életre szóló élményekkel és emlékekkel gazdagodtam, és ez idén sem lehet másképp. Belevágok újra a kalandba, és ismét Görögországba megyek a nyáron. :)