2013 áprilisáig az életem átlagos és megszokott mederben folyt, az itthoni mókuskerékben őrlődtem, a kis állásom, főiskola, év végi vizsgák, üzleti nyelvvizsgák végeláthatatlan fergetegében. Úgy éreztem az nem lehet, hogy az élet ennyiről szól…
Jelentkeztem adel REY International-hoz, olasz ajánlatot szerettem volna megcsípni, mert szerettem volna gyakorolni a nyelvtudásom, de Rodoszra kerültem egy 4 csillagos hotelbe, felszolgálónak. Minimális fenntartással küzdöttem, de tele voltam határidőkkel így nem volt idő gondolkodni, cselekedni kellett, letenni az utolsó vizsgákat és másnapra repjegyet venni, összecsomagolni és menni.
Nekem már az első hetekben kiderült ez volt életem legjobb döntése.. :)
A munka elég nehéz volt, komoly állóképességet kívánt, az első 2 hétben munka után lábra is alig tudtam állni, de az ember hamar belejön és utána már nem is érzi. A görög feletteseim mentalitásához is hozzá lehetett szokni idővel, szenvedélyesen állnak a munkához egyik pillanatban úgy kiabálnak ok nélkül,hogy lobog a hajad, a másikban pedig ölelgetnek és a lányuknak neveznek, de kétség kívül nagyon jó emberek, helyén van a szívük. :)
A 8 órás munkaidőt betartották azonban az első pár hetet szabadnap nélkül dolgoztam végig, majd később is előfordult, hogy több, mint 1 hónapig nem volt szabadnapom. Főleg főszezonban ez sokszor okozott kellemetlenséget, de ha nincs elég emberük (ami nyílván nem az én hibám, de az én problémám) akkor nincs mit tenni, tűrni kell és meghozza gyümölcsét, ugyanis a túlórát kifizetik. ;)
Az étteremben reggeli, ebéd, vacsora közül kettőre voltunk minden nap beosztva, én később a Hotel bárjaiban is dolgoztam szintén más beosztással, hol egész nap, hol csak estétől így egész nap szabad lehetett. Az ellátás 100%-ban biztosítva volt, az étel eleinte nagyon ízlett (főleg a görög feta sokkal finomabb :) és a szállás is roppant kulturált volt, a munkahelyünktől 5 perc sétára, koedukált szobákban.
Megannyi előny
A Hotel bárjában ingyen ihattunk staffosként minden este, ami még jobban összekovácsolta a csapatot, hiszen minden este összegyűltünk. Az egész szigeten tárt karokkal fogadtak amint meghallották, hogy staffosok vagyunk, kedvezményekben részesítettek minket, nem kértek depositot, bizalmat kaptunk. A görögök eleve elég lazán állnak az élethez, nem stresszelnek, vasárnap nem dolgoznak, sziesztáznak, nem egyszer azt is elfelejtették, hogy fizetnünk kellene mondjuk egy qvad bérlésért vagy a kávéért.
Mondanom sem kell, hogy ha a schedule-ünk engedte vagy szabadnapunk volt az egész szigetet beutaztuk, lélegzetállító helyeken jártam, ahova soha nem gondoltam volna, hogy eljutok vagy egyáltalán léteznek. Annyi dolog történt velem egy napon, mint otthon egy hét alatt. Sokszor kerültünk bajba, de mindig volt egy kedves idegen aki segített és őszintén szólva ezekért a pillanatokért érdemes élni.
Késtem le a kompot visszafelé Törökországba pénz és visa nélkül rekedve, vezettem 120 km/h-val autót az ismeretlenben, Isten háta mögötti szigeteken jártam, Beach party-s szülinapom volt, mentem a rendőrségre az éjszaka közepén a barátaimért, feküdtem a lépcsőn egy egy Bar Street után, nevettem,hogy a könnyem is kicsordult, csináltam tetoválást Falirakin, feküdtem a parton egész nap hogy szénné égjek, megismertem több tucat embert a világ minden tájáról akit sohasem feledek..
Végtére is, aki úgy dönt,hogy jelentkezik, azt tanácsolom ne a pénzért vágjon bele hanem, hogy felfedezzen,hogy érezze, él. Az egész nyaramat végigdolgoztam, majdnem minden nap fél 7-kor keltem, de ez volt életem legjobb 3 hónapja, mert az emberekért akiket megismertem és a szívembe zártam örökre, a helyekért ahova eljutottam, az élményekért amiket átéltem… ezerszer és milliószor is MEGÉRI!!