Szeretném megosztani veletek az én kis történetemet. A múlt évben, tavasszal úgy döntöttem, hogy semmilyen körülmények között nem szeretnék még egy nyarat itthon tölteni és a semmit tenni. Egyik ismerősöm említette, hogy közvetítő iroda által menjek ki külföldre. Bevallom nem sokat gondolkodtam rajta, sőt esélyt sem láttam, mert valljuk be egy középiskolás, érettségi nélküli lányt még itt sem nagyon vennének fel, nemhogy külföldön.
Elkészítettem az önéletrajzomat és elküldtem a del REY International-nak. Rá pár napra jött is a szerződés. Görögországba, egy 5*-os szálloda bárjába, mint pincérnő kellettem. Egyszerűen nem hittem el. :)
Felfogni csak akkor kezdtem, mikor megérkeztem. Gyönyörű sziget, ismeretlen nyelv és persze egyedül voltam. 18 évesen, mindenfajta tapasztalat nélkül, bevallom kissé megszeppentem. Megkaptam a menedzseremtől a munkaruhám és elvittek a szállásra. Két nappal később megérkezett a többi magyar is. Felfedeztük a szigetet, ismerkedtünk az ottani emberekkel. Nem unatkoztam egy percet sem. Egy bő hétig nem álltunk munkába, mert intézni kellett a papírokat, szóval süttettem a hasam. Olyan volt mintha nyaralni mentem volna ki.
Szerencsés voltam, mert délután háromkor kezdtem a munkát, így rengeteg szabadidőm volt. Tény, hogy az elején nehéz volt, mivel nem volt tapasztalatom és kényelmetlen cipőt vittem, amivel meggyűlt a bajom, bár ezt a hiányosságot gyorsan korrigáltam. A munkaidőm alatt is végig szórakoztam, mert a munkatársaim fiatalok voltak. Pár nap alatt betanultam, utána már végképp jó dolgom volt. Imádtam a pezsgést, a vendégekkel való csevejeket.
Mikor letelt a munka, arra értem „haza”, hogy mindig valami buli volt. Az udvaron már ott volt mindenki. A hangulat egyszerűen elmondhatatlan, leírhatatlan. Medencés, teraszos partikból nem volt hiány. A szigeten a BAR STREET volt a legnagyobb szórakozóhely, imádtuk.. :)
Az ottani emberek egyszerűen lenyűgöztek. Ha csak úgy menni akartam valamerre, nem vártam buszra, stoppoltam. Meg kell vallani, nem igazán tudnék olyan alkalmat mondani, hogy pár percnél többet kellett volna várakoznom.
A lakóhely a hoteltől körülbelül 2 kilométerre volt, ahova külön busz szállított minket. A szállás nem volt túl felszerelt, de nem is volt rá szükség, mert jóformán csak aludni jártunk vissza.
Egy idő után azt vettem észre, szó szerint várom, hogy mehessek munkába. A főnököm egy vicces, pörgős férfi volt, aki aztán annyit tudott tréfálni, hogy többször fuldokolva nevettünk a viccein. Sok mindent megtanultam, többek között koktélokat és különféle kávékat is el tudok készíteni, ami kifejezetten boldoggá tesz.
Hogy ne csak a bulikat említsem, részletezném kicsit mik voltak a feladataim.
- A rendelések felvétele, italok készítése, mosogatás, a medencék körül összegyűjteni a poharakat, tisztán tartani a bár egész területét, valamint hamusok folyamatos cseréje. Ezekre a feladatokra általában öten voltunk, így nem okozott problémát ezek ellátása.
A kezdetek kezdetén még nem mertem használni az angolt (amit természetesen mielőtt hazajöttem volna mindenki közölt, hogy én voltam a mosolygós, de meg nem szólaló lány.. :D), de ez nagyon rövid időn belül változott. Most már nem okoz problémát, ha angolul kell beszélgetnem, aminek kifejezetten örülök, mert most fogok érettségizni, ráadásul a mai világban az angol nyelv alapnak mondható. Tulajdonképpen eddig a nyárig nem tudtam, hogy mihez kezdjek a középiskola után, de azóta rájöttem, hogy ezen a területen szeretnék majd elhelyezkedni.
Megszámlálhatatlan szép emlék köt a szigethez… Motoros kirándulások, az első vezetés jogosítvánnyal, először láttam a tengert, nagy szerelmi történetek és minden, ami ahhoz kell, hogy felejthetetlen legyen egy nyár.
A legkedvesebb emlékem, a 19. születésnapom…
- Az előtte lévő napon a munkaidőm vége hajnali 1 óra volt. Fél 1-kor a kisfőnököm mondta nekem, hogy menjek végig a medencék körül, hátha vannak még üres poharak. Én morogtam magamban, hogy most voltam, minek mennék megint. 5 perc alatt nem lesz ott semmi. De ő volt a főnök, így fogtam a tálcámat és elindultam. Alig tettem meg 10 métert, kiabáltak. Visszafordultam és egy sütivel, amin csillagszóró volt, ott álltak a munkatársaim. Visszafutottam és meglepődöttségemben alig tudtam megszólalni. Ez még csak a kezdet volt. A bármenedzserem felrázott egy pezsgőt és kergetett vele a bár körül. Mondanom sem kell, hogy nézett ki a fehér ingem. :) Utána a magyarok szerveztek egy bulit, ahol mindenki ott volt. Kaptam ajándékokat is. Csodás érzés volt arra érkezni, hogy több mint 20 ember vár arra, hogy azt mondja: Boldog szülinapot!
Sok barátom volt mindig is, de senkire nem tudtam azt mondani, hogy ő a legjobb barátom! Ez megváltozott. A kis szigeten találkoztam azzal a személlyel, akire azt mondhatom a lelki társam és nem csak ez az egy lány az, aki közel áll hozzám. Több olyan lány/fiú van, akikkel a mai napig tartom a kapcsolatot és ritkán (a távolság miatt), de találkozunk.
Gondolom nem is meglepő, ha azt mondom, vissza szeretnék menni és még legalább egy ugyanilyen nyarat megélni.
Hazafelé jövet megálltam a repülőtér előtt és megkérdeztem magamtól: biztos fel akarok szállni a repülőre? Persze nem volt választásom, de mégis, megfordult a fejemben. Az ottani magyarokkal elneveztük a szigetet „magic island”-nak, mert tényleg az. Bárki megkérdez, mindenkinek azt mondom, igenis meg kell próbálni, hisz megéri. Életre szóló emlékek, kapcsolatok és a későbbiekben sem fog rosszul jönni, ha jelentkezem valahova, ott fog virítani, hogy hol dolgoztam.
Végezetül… Higgyétek el, nem tudnék olyan embert mondani az ott dolgozó magyarok közül, aki ha visszagondol az ott eltöltött időre, azt mondaná, hogy megbánta. Ha valakinek kétségei vannak, esetleg tart attól, hogy mi lenne, felejtse el ezeket a gondolatokat, mert ilyen lehetőséget kihagyni nagy meggondolatlanság lenne! :)
Vous voulez aussi une telle expérience?
Récit de Berkes Hajnalka
Egy ötcsillagos hotelben kaptunk munkát felszolgálóként. Én a szálloda éttermében, pool barjában és különböző rendezvényeken dolgoztam.
suivant…
Récit de Kozák Katalin
Én nem bántam meg, hogy feladtam a biztos munkahelyemet itthon és külföldön próbáltam szerencsét. Nagyon jól éreztem magam.
suivant…
Récit de Szirányi Dóra
Biztosan mondhatom, hogy Ő is örök élményekkel fog hazatérni, és könnyes szemekkel fog búcsút inteni a helynek és a többieknek, amikor eljön az ideje, hogy mennie kell.
suivant…
Récit de Boronkay Bianka
A szállodában minden második kedden úgynevezett görög estet tartottak, így ilyenkor munka után a felszolgálók is lemehettek a bárba iszogatni egymással és a többi vendéggel.
suivant…
Récit de Győriová Anita
Közeledett a nyár. A két évvel ezelőtti élmények után tavaly sem volt kérdéses számomra, hogy újra külföldön töltsek néhány hónapot. Elkezdtem az interneten keresgélni, és ismét a del Rey-re esett a választásom. Megérte! ;)
suivant…
Récit de Gellén Jennifer
Választanom kellett: munka vagy utazás. De miért ne lehetne mindkettőt egyszerre? Ebben segített nekem a del REY International, amiről a nővéremtől hallottam. Gondoltam egye fene, egy próbát megér. :)
suivant…
Récit de Török Sándor
Szerintem vágj bele minél hamarabb a külföldi életbe, sok vesztenivalód nincs, nyerni viszont annál többet tudsz általa! :) Anglia csodálatos hely és nagyon sokat tanultam az ott tölött időből - ismerd meg a történetem Te is!
suivant…
Récit de Bagi Renáta
Este érkeztünk meg a Peloponnészoszi-félszigete! Emlékszem, hogy mennyire lenyűgözött a kivilágított tengerpart látványa! Ekkor még mindig alig tudtam elhinni, hogy ott vagyok.... Varázslatos érzés volt....
suivant…
Récit de Rezes Máté
A szállásunk szomszédságábann volt egy hotel, aminek a medencéjét és éttermét bárki használhatta, ha fogyasztott valamit. Oda mentünk át fürödni és koktélt szürcsölgetni a többi munkatárssal karöltve.
suivant…
Récit de Petróczy Fanni
Az estéket rendszerint közös bulizásokkal, vagy netezéssel töltöttük, soha, de soha nem unatkoztunk. A helyi bár minden este megtelt a hotel alkalmazottjaival, ahol már gyakorlatilag otthon éreztük magunkat.
suivant…