2014 Kréta...Volt már valaha, hogy úgy érezted ennél jobb már nem lehet? Elgondolkoztál az életeden és arra jutottál, hogy annál, ami körülötted van, tökéletesebb nem is lehetne?
Talán így tudnám leírni az érzést, ami a mai napig bennem él, ha a Krétán eltöltött nyaramra gondolok. Úgy éreztem, hogy több jót nem tudok feldolgozni és hogy nem is akarok haza menni.
2014 januárjában pattant ki a fejemből, hogy nem akarom Magyarországon tölteni a nyaramat. Elkezdtem külföldi nyári munkák után keresgélni és hamar megtaláltam a del REY International weboldalát. Ekkor még nem is sejtettem, hogy nekik köszönhetem majd életem eddigi legszebb nyarát. Az oldal megbízhatónak tűnt ezért gyorsan jelentkeztem is a görög illetve spanyol work experience programokra. Hatalmas meglepetés ért amikor pár nap elteltével már hívott is Gábor, hogy ajánlatot kaptam a Kanári-szigetekről Fuerteventuraról. Hirtelen azt se tudtam mit mondjak. Viszont az utazási költséget, a fizetést meg minden mást számításba véve nem fogadtam el az ajánlatot.
A következő ajánlatom Rodoszról érkezett. Lehet, hogy azért mert féltem vagy mert éreztem, hogy ez nem az ’igazi’ ajánlat elutasítottam. Aztán következett Kréta. 5 csillagos szállodában ajánlottak felszolgálói pozíciót ahol a fizetés mellett a borravalót is megtarthattuk (ami majdnem havonta annyi volt mint a fizetésem). Most már tudom, hogy életem legjobb döntését hoztam, amikor elfogadtam ezt a lehetőséget. A Galini Sea View Hotels-hez szerződtem le, Krétán Chania térségben.
Ezután már csak a papírok beszerzése és a vizsgák voltak hátra. Miután 2 hét alatt letudtam az összes vizsgámat, május 29.-én már repültem is. Életemben először, egyedül, athéni átszállással az ismeretlenbe… gondolhatjátok mennyire féltem. Az viszont megnyugtatott, hogy még a kiutazásom előtt egyeztethettem a hotel sofőrével, aki kijött értem a chaniai reptérre. Amikor landoltunk, megtaláltam a bőröndömet és Danát (a sofőrt) már tudtam, hogy minden rendben lesz. Az idő gyönyörű volt, a levegő tiszta, a kilátás fantasztikus.
A hotelben azonnal fogadott Mr. Marakas a hotel tulajdonosa. Aláírtuk a papírokat, megkaptam a munkaruhámat és körbevezettek a hotelben. A hoteltől kb 200 méterre szállásoltak el minket 3 csillagos apartmanokban. Az első szobámban egy lengyel, egy görög és egy cseh lánnyal laktam, akik mindannyian nagyon befogadók és kedvesek voltak. 3 héten belül az összes magyar társam is megérkezett, ezután cserélgettük a szobákat nekünk megfelelően. A főnökünk egy pillanatig nem bánta, hogy mit csinálunk a szobákban vagy, hogy cserélgettük a szobatársakat. Egyetlen kikötés volt, ami amúgy is természetes, hogy a szobákat és környéküket tartsuk tisztán. Minden szobához volt külön fürdő és egy kis konyha rész is kialakítva.
Az első munkanapomon nagyon izgultam,
Sosem dolgoztam még pincérnőként, de minden kolléga annyira segítőkész és befogadó volt, hogy ez a félelem gyorsan elmúlt. Nem volt túl nehéz a feladatunk csak le kellett szedni a tányérokat, újra teríteni és mindig rendben tartani az asztalokat és az italrendeléseket felszolgálni. Elég változatosnak mondanám a munkát mert amellett, hogy hetente új vendégeket ismertem meg engem sokszor a hotel olasz, kínai éttermébe vagy valamelyik bárjában is alkalmaztak. A legpörgősebb órákat kivéve mindig volt alkalmunk pár szót váltani a vendégekkel, akik 90%-ban nagyon kedvesek és érdeklődők voltak.
Napi 8 órát dolgoztunk 3 műszakban reggel, délben és este köztük szünetekkel. Természetesen a délutáni pihenőt vártuk a legjobban mert ilyenkor bőven volt időnk, hogy a kb 300 méterre található tengerparton pihenjük ki a munka fáradalmait. Ezután mindig nehezen mentünk vissza az esti műszakra és a vacsira. A szerződésünk alapján napi 3 étkezést biztosított a szálloda. Igazából abból az ételből kaptunk ami a svédasztalos étkeztetés után maradt, tehát a vendégek is abból ettek mégis volt benne némi kivetni való.
Mindenki kapott egy előre kiporciózott tálat amin 3-4 féle étel volt plusz kaptunk közösen salátát is. Ha valakinek nem tetszett a reggeli vagy csak már unalmas volt akkor azt is megtehette, hogy a hidegkonyháról kért valami mást vagy éppen a head chef-et is megpróbálhatta levenni a lábáról valami jobb ételért. (Ez amúgy nem volt túl nehéz)
A szüneteknél jobban már csak a szabadnapokat vártuk. A szerződésem szerint heti egy szabadnapomnak kellett volna lenni de gyakorlatban ez nem így volt. Egy idő után ezt sem bántam, mert a pluszba ledolgozott napokat mindig kifizették. Agia Marina-ban ahol a hotelünk volt bőven volt lehetőségünk a pihenésre. Minden este kiültünk a sarki kávézóba valamelyik másik pubba vagy csak a parton lazítottunk. Legalább heti egyszer azt is megtehettük, hogy átmegyünk Platanas-ba a szomszédos városkába ahol egymást érték a discok és rengeteg ember volt. Itt aztán kiadtuk a fáradt gőzt. A görög munkatársak rengeteg helyet megmutattak, életem legnagyobb tengerparti bulijára is eljutottam, több ezer ember volt és a Galini szinte teljes csapata.
Volt olyan is, hogy a buli után nem sikerült időben felkelni a reggeli műszakra, ilyenkor érkezett az ’elnöki éberesztő’ amikor is a főnök a biztonsági őrök egyikét küldte a szobánkhoz, hogy addig dörömböljön amíg fel nem kelünk. Ha ilyen történt, akkor maximum egy kis szidást kaptunk illetve valamelyik másik műszakban le kellett dolgozni a kihagyott időt. Tehát megérte. :D
A szabadnapokat 3-4 ember kapta egyszerre így tudtunk programokat szervezni. Sőt azt is megbeszélhettük a főnökkel, hogy kikkel akarjuk kérni a szabadnapot. Az összes szabadnapomon kirándultunk valahova. Reggel autót béreltünk és irány a rózsaszín homokjáról híres Elafonissi. A következő alkalommal a leírhatatlan Balos-t néztük meg. Voltunk a sziget legnagyobb édesvízi tavánál is. Ha nem ilyen messzire mentünk akkor csak átbuszoztunk Chaniaba ami megunhatatlan volt. Gyönyörű az óvárosa, a kikötő, rengetek pub és disco, arról nem is beszélve, hogy telis tele van butikokkal ahol shoppingolhattunk. :D
Habár hatalmas élmény volt a Krétán töltött 3 és fél hónap voltak nehéz pillanatok is. A munka főszezonban hihetetlen pörgős volt, nem éreztük a kezünket, a lábunkat már a derekunk is fájt. A 8 órából (amit mindig betartottak és egy perccel se volt több) 8-at gyakorlatilag futással töltöttünk. Mindig tudnod kellett mosolyogni a vendégekre pedig néha igazán elviselhetetlenek voltak. Főleg amikor már a 13. napodon mentél be dolgozni egyhuzamban fáradtan és türelmetlenül vagy éppen másnaposan.
Túlzás nélkül mondhatom, hogy minden fáradalmat, nehézséget feledtetett a táj, a környezet, az emberek és az élmény, amit kaptam. Fantasztikus embereket ismertem meg, néhányukkal azóta is tartjuk a kapcsolatot és csodálatos helyekre jutottam el. Alig várom a következő nyaramat és köszönöm del REY International a lehetőséget!