Récit de Győrfi Renáta

Kezdetek

A párommal együtt ástuk bele magunkat a nyári munka keresésbe. A fő szempont az volt, hogy azért nagyjából egy helyen és egyidőben dolgozzunk, hogy a szabadidőnk is egybeessen. Hosszas keresés után végül egy ismerősünk ajánlotta a Del REY oldalát, ahol különböző külföldi ajánlatokból lehet csemegézni.

Fontos volt, hogy Európa határain belül maradjunk, de mindenképpen külföldön szerezzünk tapasztalatot. Sok oldalból megközelítve is a legjobbnak bizonyult a Del REY. Hiszen amellett hogy a munkád során az adott idegennyelvet gyakorolhatod megismerhetsz egy teljesen más kultúrát és nem várt barátságokra tehetsz szert. A családtagjaink már többször is jártak görög szigeteken és eddig csak jókat hallottunk a Görögországban töltött nyaralásokról. Így a fő célpont leginkább Görögország volt, szerencsénkre a Del REY bővelkedett a görög ajánlatokban.

Amikor jelentkeztünk nem adtunk meg pontos területi preferenciát. Majd kb. egy hónap múlva Korfuról kaptunk ajánlatot. Mivel az ajánlat minden feltételünknek megfelelt úgy döntöttünk, hogy nem várunk és elfogadjuk. Utánanéztünk annak, hogy milyen is a hotel ahol majd dolgozni fogunk, másodlagos szempont volt, hogy milyen szabadidőtöltési lehetőségek vannak a környéken.

Kis idő múlva rájöttünk, hogy Korfu szigete egy nyár alatt bőven bejárható, viszont így minden alkalommal más- és más helyekre juthatunk el. Mindezek után elintézünk minden papírt és elkezdtük szervezni a kiutazást és annak részleteit.

Repülés

Debrecenben lakunk, ami olyan szempontból nem volt szerencsés, hogy bármennyire van itt nemzetközi repülőtér, sajnos Korfura nem indult innen közvetlen járat. Így alap nehézséget okozott hogy nem indulhattunk itthonról. Egy korareggeli járatot foglaltunk le Pestről, így itthonról már hajnali kettőkor indultunk, hogy időben ott legyünk és minden rendben menjen. Sajnos amilyen szépen indult, olyan szerencsétlenül folytatódott. A repülőtéren becsekkolásnál kiderült, hogy sajnos nem a beszállókártyát nyomtattuk ki hanem a fizetési számlát, így a helyszínen kötelesek voltunk fizetni fejenként 10-10000 forintot, különben nem engedtek volna fel a gépre. Ekkor repültünk először, de ezt egy életre megjegyeztük. A repülőút 1,5 órás volt , majd Korfun a kicsekkolás után egy taxis ember várt minket táblával. Onnan már egy félórás autóútra volt a hotel ahol dolgoztunk.

Munka&szállás

Miután megérkeztünk a hotelbe, a menedzser várt minket. Aláírtuk az összes papírt, majd találkoztunk a leendő munkatársakkal és főnökökkel. Mivel már voltak kint magyarok nem volt nehéz dolgunk a beilleszkedést illetően, de a görög kollégák is nagyon barátságosak kedvesek és segítőkészek voltak. A hotel melletti utcában szállásoltak el minket, így nem volt probléma a nagytávolság sem. Apartmanházakban laktunk, ami azt jelentette hogy volt egy szobánk egy kisebb konyhánk és egy fürdőszoba WC-vel. Nagyon jó árnyékos volt a telek így a legnagyobb melegben is volt hova menekülni a forróság elől.

Csendes környezetben laktunk távol szinte mindentől így nagyon jókat lehetett pihenni délután de aki valami életre vágyott az bement a közeli kisvárosba vagy lement a tengerpartra , ami szinte 5 perc sétára volt a lakástól az utcánk végén. A házunk szomszédságában volt egy hotel aminek előszeretettel használtuk a medencéjét és fogyasztottuk frissen készült italait. Az étkezést is a hotel biztosította, ami nagyon megkönnyítette a mindennapokat, hiszen nem kellett bevásárolni illetve főzni, így maradt idő sok más dologra, mintpéldául napozás, úszás, pihenés.

A munka különböző műszakokban folyt. Mivel ez egy all inclusive szálloda volt így reggelivel, ebéddel és egyaránt vacsorával is szolgáltak a vendégeknek. A mi szerepünk ezeknek az étkezéseknek a lebonyolítása és szolgálása volt. Mivel svédasztal volt, így a vendégek maguknak szedtek a különböző ételekből, mi az asztalokat terítettük, majd takarítottuk le és újra terítettük. Nem volt megterhelő feladat, viszont forgalmasabb időszakokban pörögni kellett, hogy minden rendben menjen és ne legyen káosz. Az étterem három részén egyidőben étkeztek a vendégek így fontos volt mindegyik részre odafigyelni, mindig a főnök oszotta be hogy ki hol fog aznap dolgozni. Egy héten hat napot dolgoztunk és a hetedik nap mindig szabadnap volt. Szerencsére mindig együtt kaptuk a szabadnapokat a párommal így együtt töltöttük el a napot. A szabadnapok sosem ugyanazon a napon voltak, mindig a főnök oszotta be hogy hogyan leszünk szabadok.

Mindennap reggel kilencre mentünk dolgozni, amikor is már folyt a reggeliztetés, mi csak bekapcsolódtunk.
A reggeli 10 óráig tartott utána leszedtük az összes asztalt újraterítettünk az ebédhez. Majd elmentünk reggelizni, ilyenkor abból a reggeliből kaptunk amit a vendégek fogyasztottak.
Ezután visszamentünk az étterembe és felsepertük majd felmostuk a padlót, hogy tiszta legyen a következő étkezéshez. Az ebéd 12-től kezdődött és 3-ig tartott, de mi csak kettőig dolgoztunk. Ezután kértünk ebédet a konyhán.
Ekkor visszamentünk a szállásra és egy frissítő zuhany után legtöbbször egyből fürdőruhába öltöztünk és lementünk a partra. Napoztunk, fürödtünk vagy éppen sétáltunk, de párszor bementünk a közeli városkába időt tölteni, bazározni vagy pizzázni.
Mindig maradt idő pihenni is, majd este 7re visszamentünk dolgozni amikor kezdődött a vacsoráztatás. Tízig tartott a munkaidőnk majd hazamentünk.

Szabadnapjainkon sokszor korán keltünk hogy ne vesszen el egyetlen perc sem, illetve hogy aznap mindenhova eljussunk ahova terveztük mindig béreltünk valami járgányt, vagy egy robogót vagy egy autót. Ezek nem voltak drágák egy motor egy napra 20 -25 euró volt, egy autó pedig 40 euró. A legtöbb szabadnapot reggelizéssel kezdtük, ilyenkor nem a hotelünkben ettünk, hanem elmentünk egy külön helyre a parton. Majd indult a nap, mivel nem voltak nagyok a távolságok viszonylag hamar eljutottunk az úticélhoz, de maga az út is gyönyörű volt. Több kedvenc helyünk is lett nyár végére, amelyeket még egyszer utoljára meglátogattunk az utolsó szabadnapon. Nagyon hamar a szívünkhöz nőtt a hely, hiszen a természeti adottságai nemmindenapiak.

Általános tanácsok

Szerintem az egyik legfontosabb, ha az ember máshová utazik azaz, hogy elfogadja az ottélő emberek kultúráját szokásait és megpróbáljon alkalmazkodni. Eleinte nekünk magyaroknak a nehézséget talán az okozhatja az ilyen mediterrán térségekben lakókkal, hogy ő rendkívül nyugodt temperamentummal rendelkeznek és nem olyan a munkamoráljuk mint a miénk. Persze ez nagy általánosítás, de tényleg nem szabad idegeskedni azon, hogy egy magyar lehet hamarabb megmozdul, mint egy görög, mert ők ezt nem direkt csinálják hanem ilyenek természetükből fakadóan.

Én most voltam először távol a családomtól ilyen hosszú időre, de egy percét sem bántam meg. Az ember ilyenkor jobban magára van utalva és sok mindent megtanul magáról.

Az is bizonyítja a tényt, hogy nem bántam meg, hiszen idén ismét nekivágok/nekivágunk a nagy kalandnak és a hatalmas élményeknek.

Minden olyan fiatalnak ajánlani tudom a programot, aki úgy szeretne nyáron pénzt keresni, hogy közben felfedez egy másik kultúrát és gazdagodik rengeteg élménnyel.