Work experience Greece - Kréta - 2014
Nehéz belevágni egy ilyen élménybeszámolóban, az embert hirtelen úgy elönti a rengeteg emlék és élmény, hogy azt se tudja hol kezdje. Pedig van miről mesélni, az egyszer biztos.
2014. január környékén kezdett el megfogalmazódni bennem az ötlet, hogy a szakmai gyakorlatomat külföldön töltöm, emlékszem milyen sokat gondolkodtam azon, hogy bele merjek-e vágni egyáltalán az egészbe. Aztán rátaláltam a del REY Internationalra és egyre biztosabb lettem a dolgomban. Március környékén kaptam egy ajánlatot Krétáról, egy 4 csillagos hoteltől, mint felszolgáló. Kis tanakodás után elfogadtam, lesz ami lesz alapon, vágjunk bele. Azóta is életem egyik legjobb döntésének tartom, hogy bele mertem vágni..
Mikor júniusban megérkeztem Heraklion repterére és nem várt ott senki, kezdtem kicsit pánikba esni. Este 11 óra körül volt és azt se tudtam hol vagyok. Szerencsére volt még 2 magyar lány akik szintén azzal a repülővel érkeztek amivel én, így hármasban ácsorogtunk tehetetlenül, így kicsit talán nyugodtabbak voltunk.
Már épp felhagytunk volna minden reménnyel, amikor egy idősebb bácsika nagy vidáman megjelent, úgy mint aki az ezer éve nem látott barátaival találkozik. Berakott minket a kocsijába és barátságosan érdeklődött rólunk illetve a zenei ízlésünkről. Mikor megtudta, hogy nincs kifogásunk a görög rádió ellen, egyből fel is hangosította és énekelve vezette le az út hátralevő részét. Megérkeztünk a hotelba és egyből a bárba vezetett minket ahol az volt az első kérdése, hogy mit kérünk inni :D Utána pedig megmutatta a szobánkat.
Így visszagondolva ez volt az egyetlen kifogásolható ténye a nyaramnak: a szoba. Az alagsorba volt, ahol gépek zúgtak és persze ablak egy darab sem volt, éppen ezért kicsit dohos volt az egész. De mivel nem nagyon szeretek leragadni az ilyen apróságoknál, így hamar megoldottam: kb. csak akkor tartózkodtam ott amikor aludtam, az se volt túl sok ha jobban belegondolok.
Az első napunkon körbevezetett minket a manager a másik 2 magyar lánnyal és megmutatta, hogy mi merre található és hol fogunk dolgozni. Én az első héten a pool bárba lettem beosztva, utána pedig megcseréltek minket egy másik lánnyal, így a éttermi részbe kerültem.
Nagyjából ugyanaz volt a napi rutin:
- Evőeszközöket fényesítettünk, asztalokat szedtünk le és terítettünk újra, illetve a vendégekkel cseverésztünk.
- Néha le kellett portalanítani a székeket vagy más kisebb dolgokban segíteni. Ez így önmagában nem is hangzik rosszul, de azért persze voltak igencsak megterhelő napok is mert tele volt a szálloda és kevés volt a személyzet a rengeteg vendégre. Egész nap pörögni kellett és extra gyorsan kellett dolgozni, talán ez volt a munka legnehezebb része.
Két műszakba voltunk beosztva, vagy reggeli-ebéd, vagy ebéd-vacsora vagy pedig reggeli-vacsora időszakokra és heti 1 nap szabadnapunk volt.
A szabadnapjainkat az első 1-2 héten pihenéssel töltöttük (persze a tengerparton, hol máshol) mert fáradtak voltunk, de utána kihasználva az időnket, általában mindig elutaztunk valamilyen közeli városba vagy tóhoz, hogy körbenézzünk. A munkatársaink az első naptól kezdve kedvesen és barátságosan fogadtak minket, az első ott töltött hét után már olyan érzésem volt, mintha egész életemben ott éltem volna.
Történtek meglepő dolgok is, engem például másfél héttel a hazautazásom előtt megharapott egy ló, ami azt eredményezte, hogy járhattam minden nap a görög orvoshoz. De nagyon segítőkészek voltak abban az időszakban, szóval még ha úgy is néztem ki mint egy harci sérült, két nap múlva már nem tűnt olyan nagy tragédiának. Néha olyan érzésem volt, hogy ők jobban aggódnak értem, mint én saját magamért.
A bulik sem maradtak ki az életünkből, egy közeli hotel minden szerdán és szombaton beach partit rendezett, ahol rendszerint mindenki jelen volt. A mi hotelünk is minden este tartott valamilyen zenés programot, szóval amikor nem volt kedvünk bárhova is kimozdulni, még akkor is jól éreztük magunkat. Kötődtek szerelmek és barátságok, voltak nagy veszekedések és kibékülések, mindez csak úgy görögösen… :D
Persze pont a legfontosabb dolgot nem tudom megfogalmazni ebben az élménybeszámolóban. Az életérzést, ami átjárta ott a mindennapjainkat.
Azt, amikor egy fárasztó nap után ülsz a parton, mégis fáj a hasad a nevetéstől. Amikor csillagszórókat tartva, hangosan énekelsz valamilyen görög számot a barátaiddal.
Amikor éjfélkor mosolyogva sétálsz végig a virágokba borított hotelon. Amikor a külföldi barátaid magyarul tanulnak és kora reggel azt hallod köszönés helyett hogy „LÓDARÁZS”.
Amikor rózsacsokrot kapsz a hotel recepciójára. Vagy amikor visítva versenyeztek hogy kire ragad több homok vizesen.
Sokat kellett dolgozni, ezt nem is érdemes tagadni. Végigmelóztuk a nyarat, de mikor hazajöttünk, egyikünknek se az maradt meg, hogy milyen végeláthatatlan műszakokat hagytunk magunk mögött. Hanem az a plusz, amivel gazdagabbak lettünk. És ez a lényeg :)