Tavaly előtt, 2013 nyarán közel 4 hónapot volt szerencsém Görögországban dolgozni. Életem egyik legszebb időszakát töltöttem Kos szigetén, így nem volt kérdés számomra, hogy visszatérek még egy szezonra. Az tavalyi nyáron majdnem 6 hónapra mentem ki, májustól októberig vállaltam a szerződést, így bőven volt lehetőségem élményeket, és tapasztalatokat szerezni.
Mivel tényleg nagyon jól éreztem magam előző évben, úgy döntöttem ugyan oda térek vissza megint, két nagyon jó barátnőm társaságában, akiket ott ismertem meg előző évben. Annak ellenére, hogy tudtam mire számítsak, hiszen jól ismertem a hotelt, az embereket és a szigetet is, ismét nagyon nagy izgalmakkal vágtam bele a kalandba.
Április végén utaztam ki repülővel, és május elején állhattam munkába. Magabiztosan mozogtam az étteremben, az előző évi tapasztalataimnak köszönhetően, ám ennek ellenére rengeteg új dolgot tudtam tanulni a második évben is.
Ezúttal is felszolgálóként dolgoztam a főétteremben
- Én általában 12-től 16-ig, majd este 18-tól 22-ig dolgoztam, osztott műszakban . Sajnos abból a szempontól szerencsétlen a beosztás, hogy az egész napot elvágja, de mindenképpen előnyös buli szempontjából, hiszen negyed 12 előtt szinte sosem kellett kikelnem az ágyból.
- Nagyon ritkán átraktak délelőttös műszakba, 8-től 12-ig, de mivel a koránkelés nem az erősségem, elég látványosan tudtam szenvedni reggel, így az étteremvezető szinte mindig ebédeltetni rakott be.
Az étteremben a feladatkörömbe tartozott a vendégek kiszolgálása, italok szervizelése, asztalok tisztítása, terítése, poharak polírozása, evőeszközök tisztítása, válogatása, anyagszalvéták összegyűjtése, számlálása, de igazából bármilyen váratlan feladatot ránk bízott az étterem vezetője.
Amikor az ajtóban álló, vendégeket fogadó hostess lány szabadnapos volt, engem kértek meg a helyettesítésére. Szerettem, mert a köszönésen, mosolygáson, és a vendégekkel való welcome-drink iváson kívül más dolgom nem volt azokon az estéken. Pihenésnek fogtam fel. Egy egy Mexico témájú este igen jó hangulatba telt számomra az ajtónál, ami a tequila shot welcome-drink számlájára írható ... :)
Egyébként a műszakok elég kemények voltak, nagy volt a hajtás, főleg a szezon közepén, erre jobb lelkiekben felkészülni. Mivel közel 6 hónapot töltöttem kinn, így az étterem majdnem minden részén , minden stationjánál dolgoztam benn is, és a teraszokon is. A leghosszabb ideig egy magyar sráccal dolgoztam, akivel kettesben vittük a stationt. Magunk között csak „halál állomásnak” neveztük. Kettőnkre körülbelül 26-30 asztal jutott. Ha az egyikünk bevitte a poharakkal, és tányérokkal teli trollyt kiüríteni a konyhába, a másikunk egyedül maradt annyi asztalra, és a rengeteg vendégre. Bármennyire is igyekeztünk helyt állni, sajnos volt, hogy elúsztunk. Egész egyszerűen van, hogy a maximumod sem elég gyors, a legjobbad sem elég jó. Szerencsére, habár csak nagy ritkán, ilyenkor valaki a segítségünkre sietett. Ennek ellenére szinte kivétel nélkül minden egyes nap jókedvűen telt a munka, hiszen a staff nagy része bolondos fiatalokból állt, akik mindig gondoskodtak a kellemes hangulatról.
Én havonta általában 2 szabadnapot vettem ki, de lehetőség volt többet, vagy kevesebbet is kikérni. Ez leginkább rajtunk, és a Maitre rugalmasságától függött. Személy szerint ezeket a napokat mindig barátokkal töltöttem, főként tengerpartozással, városnézéssel, lazítással teltek, máskor egy kávézó medencéjének partján ütöttem el az időt. Persze a sziget csücskén lévő éjszakai termálfürdőzés, illetve a waterparkozás sem maradhatott ki.
A szállás körülbelül 15 percnyire volt a hoteltól, ahová mindig mindannyiunkat a staff busz vitt be dolgozni...már ha nem késtem le, és nem kellett bestoppolnom a hotelbe :) A szobák alapfelszereltségűek voltak, de hiányt semmiben sem szenvedtem. Egyébként is csak jó formán aludni jártam haza.
A társaság nagyon jó volt, hamar barátságok köttetek
Szinte minden este összejártunk, beszélgetni, iszogatni, vagy elmentünk meginni egy koktélt. Akármikor ment el az ember a közelben lévő kis városkába a mindenki által leginkább preferált bárokba, biztos, hogy ismerősökbe botlott a hotelből. Legyen az az albán pincér, görög szakács, vagy maga az étterem maitre-je, valaki biztosan mindig kapható volt egy kis iszogatásra.
Unatkozni esélyünk sem volt. A legbulisabb időszak nyár közepe volt, akkor zajlott csak igazán az élet. Szeptember végére már csillapodtak a kedélyek, mindenki megfáradt. Ez az időszak már borongósabb hangulatban telt. Először eltűnik a csillagszemű görög szakácsfiú a konyháról, majd a chambermaid barátnődet kíséred ki a reptérre , végül mire észbe kapsz, csomagolnod kell, eljött a te időd, haza kell menni...
Mit is mondhatnék még? A sós levegő illata, vagy hogy bármerre nézel a tengert látod. Milliónyi csillag ragyog az égen és kíséri éjszakai sétáidat Mastichariban. Verőfényes napsütés, minden egyes nap. Barátok, hideg koktélok, mézédes csókok. Azt hiszem végérvényesen Görögország szerelmese lettem. Éppen ezért már alig várom, hogy kezdődjön az idei szezon, és a del Rey segítségével, egy újabb szigetet fedezzek fel a nyáron! :)